Minden jel szerint az EU tagállamai komolyan rossz néven veszik, amit a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor művel az Európai Unió Tanácsa soros elnökségével való visszaéléssel – amiről egy korábbi posztban már volt szó, betettem néhány interjút is a témában.
Azok során érintőlegesen elhangzott, hogy mit lehet és nem lehet tenni, most erre szeretnék kicsit külön is kitérni, mert megint kezdenek feltolulni az irreális varázs-megoldások, és azokra mutató javaslatok. Az uralkodó álláspont, hogy minél gyorsabban fel kell függeszteni a folyamatban lévő magyar soros elnökséget, amit minősített többséggel meg lehetne szavazni, e mellett pedig a régóta folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárással meg kellene fosztani a magyar kormányt a szavazati jogától az Európai Tanácsban.
Vannak gondok ezzel a gondolattal. Szeretnék itt utalni két – jóval – korábbi posztomra is, ahol kimerítően leírtam, hogy mi is az a soros elnökség, valamint hogy miért nem reális az elvételről való gondolkodás. Az itt foglaltakat nem ismételném meg, mert minek.
Először is muszáj rögzíteni, hogy az Európai Tanács minősített többséggel legfeljebb az elnökségi sorrendet tudja megváltoztatni, az elnökség időtartamát nem, mert azt az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 16. cikk 9. bekezdése és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 236. cikke rögzíti. Ezek alapján született meg a jelenlegi sorrendet megállapító tanácsi határozat 2016-ban, amit lehet módosítani, de az a módosítás legfeljebb a sorrendre vonatkozhat.
A másik gyakori tévedés ott van, hogy bár mindenki biztosra veszi, igencsak nem biztos, hogy a 7. cikk szerinti eljárással meg lehet fosztani egy kormányt a szavazati jogától az Európai Tanácsban. Maga a 7. cikk csak az Európai Unió Tanácsát említi (elméleti maximumként), nem pedig az Európai Tanácsot – némileg logikusan, hiszen az alapító szerződések szerint az Európai Tanács csak nagyon ritkán dönt bármiről (az ottani “szavazások” általában előzetes politikai egyetértések, nem pedig tényleges, az alapító szerződések szerinti döntések), az érdemi szavazások az Európai Unió Tanácsához tartoznak (ezért is volt teljesen irreleváns Orbán tavaly decemberi kávézása, de hát hiába mondtam előre, inkább mindenki örült neki, hogy “megalázták”, ami már akkor is hülyeség volt, de mindegy). Azt én értem, hogy a mai napig sokaknak, köztük mindenféle “szakértőnek” is gondot okoz a különbségtétel az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa között, de megnyugtatok mindenkit: az Európai Bíróságnak adott esetben nem fog. A másik probléma ezzel a gondolattal, hogy ha ki is alakul ilyen szándék a tagállamok között (ami amúgy 2018, az eljárás megindítása óta már sokszor kialakulhatott volna), akkor a 7. cikk szerinti eljárás szabályai szerint erre mától számítva legkorábban kb. egy év múlva kerülhetne sor. Néha el kéne olvasni az alapító szerződések szövegét is… Merthogy először kéne egy négyötödös többségű szavazás az Európai Unió Tanácsában, majd egy konszenzusos a Tanácsban (mind a kettőhöz vannak bizonyos előfeltételek, amelyek teljesítése időt igényel) – de ezt már négy éve megírtam itt igen részletesen…
A lényeg: az Orbán jelentette politikai problémát az uniós tagállamok nem jogi, hanem politikai módszerekkel kell kezeljék (ettől függetlenül beszélhetnénk az egész rendszer átalakításáról is, de az egy másik, és nem az aktuális elnökségi félév időkeretében kezelhető probléma) – és pont az történik. A politikai értelemben történő ellehetetlenítés/jelentéktelenítés pont ez: az egyre gyakrabban és több helyről érkező felvetések, majd a gyakorlat, hogy a tagállamok ne képviseltessék magukat magas szinten a magyar kormány rendezvényein, nem látogatnak el Magyarországra, nem egyeztetnek vele semmit, miközben Orbán Viktor sugárhajtású békegalambként turbékol Putyinnak meg ahol még hajlandók lesznek fogadni, pont ezt a célt szolgálja.
Nagyon úgy néz ki, hogy a magyar elnökség nem csak azért lesz döglött, mert maga az alapjául szolgáló félév az, hanem azért is, mert a magyar kormány és kormányfő döntése az, hogy külpolitikai bohóckodásra használja – és a többi tagállam nem igazán fog ennek az útjába állni, egyszerűen csak félrenéz. Végülis sokkal egyszerűbb ez egy szervezeti átalakításnál.
Továbbiakért lásd a vonatkozó, az EU Tanács soros elnökségével foglalkozó aktát.
Lattmann Tamás honlapja 