A magyar soros elnökség ellehetetlenítése/eljelentéktelenítése?

Minden jel szerint az EU tagállamai komolyan rossz néven veszik, amit a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor művel az Európai Unió Tanácsa soros elnökségével való visszaéléssel – amiről egy korábbi posztban már volt szó, betettem néhány interjút is a témában.

Azok során érintőlegesen elhangzott, hogy mit lehet és nem lehet tenni, most erre szeretnék kicsit külön is kitérni, mert megint kezdenek feltolulni az irreális varázs-megoldások, és azokra mutató javaslatok. Az uralkodó álláspont, hogy minél gyorsabban fel kell függeszteni a folyamatban lévő magyar soros elnökséget, amit minősített többséggel meg lehetne szavazni, e mellett pedig a régóta folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárással meg kellene fosztani a magyar kormányt a szavazati jogától az Európai Tanácsban.

Vannak gondok ezzel a gondolattal. Szeretnék itt utalni két – jóval – korábbi posztomra is, ahol kimerítően leírtam, hogy mi is az a soros elnökség, valamint hogy miért nem reális az elvételről való gondolkodás. Az itt foglaltakat nem ismételném meg, mert minek.

Először is muszáj rögzíteni, hogy az Európai Tanács minősített többséggel legfeljebb az elnökségi sorrendet tudja megváltoztatni, az elnökség időtartamát nem, mert azt az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 16. cikk 9. bekezdése és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 236. cikke rögzíti. Ezek alapján született meg a jelenlegi sorrendet megállapító tanácsi határozat 2016-ban, amit lehet módosítani, de az a módosítás legfeljebb a sorrendre vonatkozhat.

A másik gyakori tévedés ott van, hogy bár mindenki biztosra veszi, igencsak nem biztos, hogy a 7. cikk szerinti eljárással meg lehet fosztani egy kormányt a szavazati jogától az Európai Tanácsban. Maga a 7. cikk csak az Európai Unió Tanácsát említi (elméleti maximumként), nem pedig az Európai Tanácsot – némileg logikusan, hiszen az alapító szerződések szerint az Európai Tanács csak nagyon ritkán dönt bármiről (az ottani “szavazások” általában előzetes politikai egyetértések, nem pedig tényleges, az alapító szerződések szerinti döntések), az érdemi szavazások az Európai Unió Tanácsához tartoznak (ezért is volt teljesen irreleváns Orbán tavaly decemberi kávézása, de hát hiába mondtam előre, inkább mindenki örült neki, hogy “megalázták”, ami már akkor is hülyeség volt, de mindegy). Azt én értem, hogy a mai napig sokaknak, köztük mindenféle “szakértőnek” is gondot okoz a különbségtétel az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa között, de megnyugtatok mindenkit: az Európai Bíróságnak adott esetben nem fog. A másik probléma ezzel a gondolattal, hogy ha ki is alakul ilyen szándék a tagállamok között (ami amúgy 2018, az eljárás megindítása óta már sokszor kialakulhatott volna), akkor a 7. cikk szerinti eljárás szabályai szerint erre mától számítva legkorábban kb. egy év múlva kerülhetne sor. Néha el kéne olvasni az alapító szerződések szövegét is… Merthogy először kéne egy négyötödös többségű szavazás az Európai Unió Tanácsában, majd egy konszenzusos a Tanácsban (mind a kettőhöz vannak bizonyos előfeltételek, amelyek teljesítése időt igényel) – de ezt már négy éve megírtam itt igen részletesen…

A lényeg: az Orbán jelentette politikai problémát az uniós tagállamok nem jogi, hanem politikai módszerekkel kell kezeljék (ettől függetlenül beszélhetnénk az egész rendszer átalakításáról is, de az egy másik, és nem az aktuális elnökségi félév időkeretében kezelhető probléma) – és pont az történik. A politikai értelemben történő ellehetetlenítés/jelentéktelenítés pont ez: az egyre gyakrabban és több helyről érkező felvetések, majd a gyakorlat, hogy a tagállamok ne képviseltessék magukat magas szinten a magyar kormány rendezvényein, nem látogatnak el Magyarországra, nem egyeztetnek vele semmit, miközben Orbán Viktor sugárhajtású békegalambként turbékol Putyinnak meg ahol még hajlandók lesznek fogadni, pont ezt a célt szolgálja.

Nagyon úgy néz ki, hogy a magyar elnökség nem csak azért lesz döglött, mert maga az alapjául szolgáló félév az, hanem azért is, mert a magyar kormány és kormányfő döntése az, hogy külpolitikai bohóckodásra használja – és a többi tagállam nem igazán fog ennek az útjába állni, egyszerűen csak félrenéz. Végülis sokkal egyszerűbb ez egy szervezeti átalakításnál.


Továbbiakért lásd a vonatkozó, az EU Tanács soros elnökségével foglalkozó aktát.

Az EU Tanács soros elnökségével való visszaélésről újra

Ma este pár mondatot beszéltem a Klubrádión a címben jelzett témáról. Akit érdekel, itt hallgathatja meg (21:13-tól)

Emellett megjelent egy interjú a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon is, ez itt érhető el.

Korábbi bejegyzések a témában:

Újabb Mélyvíz a KlikkTV-n

Megint sikerült összehozni egy hosszabb beszélgetést, amiben kitértünk mindenféle európai aktualitásokra, többek között a von der Leyen elleni – sikertelen – bizalmatlansági indítványra. Megnézhető itt:

Újraválasztott von der Leyen, Patrióta-frakció, Trump stb.

Megjelent egy hosszabb interjú a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon, ahol a címben jelzett témákról beszélgettünk hosszabban. Itt érhető el. Talán sikerült egy-két kérdéssel kapcsolatban világosságot gyújtani a fejekben, talán nem. Nem biztos,…

Az EU Tanács soros elnökségével kapcsolatos kérdésekről

Tegnap reggel a Klubrádióban majd’ egy órán át beszéltünk a témáról. Mint mindig, ehhez is szükséges volt egy kicsit körüljárni a körülményeket is… Ez megnézhető/meghallgatható itt: Emlékeztető jelleggel utalnék a…

Unalmas ostobaságok az EU-val kapcsolatban

Kezd nagyon tele lenni a hócipőm a magyar sajtó igénytelenségével és veszedelmes hozzá nem értésével uniós kérdésekben. Nem, Orbánt nem alázták meg az uniós csúcson, amikor a csatlakozási tárgyalások megindításáról…

Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.

Az EU Tanács soros elnökségével kapcsolatos kérdésekről

Tegnap reggel a Klubrádióban majd’ egy órán át beszéltünk a témáról. Mint mindig, ehhez is szükséges volt egy kicsit körüljárni a körülményeket is… Ez megnézhető/meghallgatható itt:

Emlékeztető jelleggel utalnék a több mint egy éves itteni posztomra, ahol már eléggé körbejártuk azt a kérdést, hogy el lehet-e venni Magyarországtól a soros elnökséget, és már akkor megírtam/elmondtam több helyen is, hogy ez miért nem reális gondolat. Ettől még persze az a mai napig él, sőt, újra és újra előkerül…

Ezzel én továbbra is némi aszinkronban vagyok, röviden összefoglalom, miért. Lehet gondolkodni azon, hogy azt el kéne venni, meg hogyan lehetne (lásd az előző posztot), de úgy gondolom, hogy a tanácsi soros elnökség (amúgy jelentős részben zavaros, értelmetlen, és kicsit képmutató) intézményének pillanatnyi politikai érdekből való berhelgetése, a létező szabályok megkerülésével és a politikai körülmények/következmények figyelmen kívül hagyása mellett minőségében ugyanaz, mint amit Orbán itthon csinál az alkotmányos és jogrendszerrel.

Az elnökség átszervezése azt igényli, hogy a most folyamatban lévő elnökségi időszakot átvegye valaki. Erről már tavaly is, idén is többször elmondtam, hogy senki nem akarja. Lehet mondani, hogy de, az amúgy utánunk érkező lengyelek majd örömmel átveszik, de én eddig csak ezzel ellentétes információfoszlányokat hallottam. Persze, lehet hogy Tusk politikai szívességként bevállalna egy átvariálást, de ha szembenéz az ez által kiváltott PiS-erősödéssel, nem is beszélve a kormányzati belső, szervezeti ellenállásról, akkor az már nem olyan biztos (mivel ott nem orbánia van, ott ez igenis számít). Plusz ennél nagyobb gond, hogy Szlovákia Fico alatt biztosan nem vállalna be egy döglött, azaz EP-választások utáni félévet, márpedig a tervezett variálás azzal járna, hogy ő “csúszna rá” arra 2029 őszén (a jelenlegi terv szerint a 2030 tavaszi félév az övé).

Épp ezért nem variálták át az elnökségi sorrendet, pedig már több mint egy éve az asztalon van a gondolat: SENKINEK nem kell a jelen félév. A lengyeleknek sem. Ha mégis bevállalják, biztosan nem örömmel, akkor is ott van Szlovákia. És persze lehet mondani, hogy minősített többséggel kell dönteni, nem lehet blokkolni, le van tojva, de mi lesz, ha kényszerítjük? Megmondom előre: szabotázs lesz, az érintett tagállamok nem fogják komolyan venni a feladatot, vagy még rosszabb. És voliá, ott vagyunk, hogy a nagy problémából még nagyobbat, immáron rendszerszintűt csináltunk.

Szerintem (és a látható valóság alapján nem csak én gondolom így, hanem a tagállamok is) egyszerűbb hagyni, hogy Orbán jelenleg játssza a cintányéros majmot, aki számít (EU külpolitikai partnerként), úgysem veszi komolyan, aki meg mégis, hamar rájön, hogy az ígéretei mögött nincs fedezet – hiszen a soros elnökséget külpolitikára használni kb. olyan, mint játékpénzzel fizetni a boltban. Pesze, ha az a célod, hogy a szomszédsággal elhitesd, hogy te vagy a Krőzus és a boltos a cimborád, aki belemegy a játékba és talicskán tolja ki neked az árut, miközben te látványosan szórod rá a játékpénzért, akkor egy ideig azt lehet csinálni, csak mindenki ki fog röhögni a végén. Na, pont ez történik most, amikor Putyin az “EU elnökeként” dicséri fel Orbánt (erről egyébként sokat beszéltünk az ATV hétfő esti Aktuál című műsorában). Az ilyenre pedig nem az a megoldás, hogy újraírjuk a kiskereskedelem szabályait…

Interjú a közeledő EP-választásokról

Mivel foglalkozhat az Európai Parlament és mivel nem? Mik a leginkább elterjedt félreértések? Mit érdemes tudni a most először az EP-választásokkal összevont önkormányzati választásokról és annak jelentőségéről?

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk nemrég a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon, ami itt érhető el.

What results are to be expected at the upcoming European elections?

My latest analyis is available on the c4EP website. It covers the delicate issue of the results to be expected at the upcoming elections of the European Parliament.

I am not a big fan of predictions: however, some trends are clearly visible and may be well worth to take an early look on them. What can go wrong? In the worst case, my not-too-optimistic thoughts will prove to be wrong. The more, the better, if You want my opinion… 😉

A 7. cikk szerinti eljárás Lengyelországgal szembeni “elengedéséről”

Egy-két napja felpattant a téma, hogy a Bizottság valamilyen módon elengedné a Lengyelországgal szemben lassan hetedik éve vánszorgó 7. cikk szerinti eljárást (magáról az eljárásról, annak menetéről, szereplőiről stb. bővebben lásd ezt a régebbi bejegyzést), ami igazából csak idő és időzítés kérdése volt, hogy erre mikor kerül sor. A magyar kormány természetesen rögtön sértetten reagál, kettős mércét emleget, az ilyenkor szokásos…

Természetesen ennek semmi köze a “kettős mércéhez”. Már csak azért nem, mert a Magyarország elleni eljárást nem a Bizottság, hanem az Európai Parlament kezdeményezte, tehát most a magyar kormánynak a Bizottságot piszkálnia tök felesleges dolog. A 7. cikk szerinti eljárásban nincs dolga vele, és semmi köze hozzá, hogy az milyen döntést milyen alapon hoz egy másik állammal szemben. Ennyi.

Ami viszont kifejezetten érdekes kérdés (és most szépen hagyjuk magára a magyar maffiaállamot, hogy hadd puffogjon magában a vélt sérelmein), az az, hogy ha most az Európai Bizottság valóban úgy érzi, hogy meg van győzve a lengyelek által (és nagyvonalúan engedjük el, hogy valós teljesítmény vagy ígéretek alapján, de azért a puffogó maffiaállamot érdemes emlékeztetni, hogy nemrég ő is ígéretre kapott meg egy köteg pénzt a Bizottságtól, ennyit a “kettős mércéről” megint), vajon megteheti-e, hogy visszavonja a 7. cikk szerinti eljárás kezdeményezését. A gondot az okozza, hogy az EUSZ 7. cikke nem tartalmaz erre nézve rendelkezést, az én jellemzően a plain-text-reading-alapokon nyugvó értelmezésem (mekkora republikánus ókonzervatív felsőbíró lennék a SCOTUS-on, te jó ég, még Trump is megénekelne) szerint ezt a Bizottság egyszerűen nem teheti meg. Ha már elindult az eljárás, akkor az arra vonatkozó szabályokat kell annak során alkalmazni, és ott nem találunk olyat, ami kiengedné a döntést a Tanács kezéből. Ezen a kérdésen jelenleg a Tanács jogi szolgálata is gondolkodik a pletykák szerint. Tegyük hozzá, véleményem szerint nem ez az egyetlen konzisztenciazavar a szerződés e ponton igencsak összegányoltnak ható szövegében (számomra például a mai napig nyitott kérdés például, hogy ténylegesen van-e szükség arra, hogy a Tanács az első szakaszban konzultáljon az Európai Parlamenttel akkor is, ha az eljárást az kezdeményezte, az ugyanis elég maszturbatív jellegű jogi megoldásnak látszik), de Lengyelország esetében konkértan ez most igencsak élő kérdéssé vált.

Miért? Mert veszélyeket, ráadásul politikai veszélyeket is hordoz magában. Például, ha a magyar kormány kellően troll, erre a problémára hivatkozva akár még a luxembourgi Európai Unió Bírósága elé is citálhatja majd a Bizottság esetleges ilyen döntését, amely tény mindenképpen óvatosságra kell intse Vera Jourovát és társait. A biztonságos – és az alapító szerződés szövegével is szinkronban álló – megoldás az lenne, ha a Tanács egyszerűen szavazásra bocsátja az eljárás alapjául szolgáló kérdést, és (mivel nem lesz meg a négyötödös többség) megállapítja, hogy nem nem, nem áll fenn az alapértékek veszélyeztetése – aminek kimondásához gond nélkül fel tudják használni azt a tényt, hogy az annak idején az eljárás okaként a Bizottság által megjelölt problémát közben kötelezettségszegési eljárás keretében is megrágta már az uniós intézményrendszer, és abban Lengyelország látványosan engedett, szóval a veszély elhárult, készpassz. Az új lengyel miniszterelnök, Tusk ebben nyilván partner lesz, szóval mindenki jól jár a végén, kerek lesz a sztori, ergo politikai szempontból is ez a jó megoldás.

A magyar puffogás meg megy tovább, de igazából az is mindenkinek jó úgy, ahogy van. Azt a 7. cikk szerinti eljárást nem a Bizottság indította, ergo ilyen befolyása arra elméletben sincs. Amellett annak az eljárásnak a fenntartásához minden jel szerint sokkal több érdeke fűződik sokkal több szereplőnek, mint a lezárásához.

Charles Michel lemondása – valóban Orbán Viktor lehet az “EU elnöke” (nem), és akkor mi lenne?

Nemrég jelent meg egy interjúm a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon, amiben azt jártuk körbe, hogy mi lenne, ha Charles Michel, az Európai Tanács elnöke idő előtti lemondásával valóban Orbán Viktorra “szállna” a pozíció, ahogyan ő azt belengette.

Szeretném ugyanakkor rögzíteni mindenek előtt, hogy nem, ez nem fog megtörténni. Michel már a lemondása felvetésével akkora zavart okozott, hogy szerintem még az sem fog megtörténni. Aztán persze meglátjuk, mi lesz nyáron.

És persze megint szóba került a július 1-el induló magyar soros tanácsi elnökség (ami ugye még mindig nem az Európai Tanács elnöki pozícióját, hanem az Európai Unió Tanácsának elnökségét jelenti).

Az interjú elolvasható itt.

Unalmas ostobaságok az EU-val kapcsolatban

Kezd nagyon tele lenni a hócipőm a magyar sajtó igénytelenségével és veszedelmes hozzá nem értésével uniós kérdésekben.

Nem, Orbánt nem alázták meg az uniós csúcson, amikor a csatlakozási tárgyalások megindításáról szóló szavazáson kiment kávézni. Bármennyire is szeretnék egyesek azt hinni. Nem, nincs hírértéke minden egyes alkalommal annak, amikor egy unatkozó nyugat-európai jogász végre elolvassa az uniós alapító szerződést, és megírja valami blogon, hogy háhá, az Európai Tanács minősített többséggel még akár el is veheti a soros elnökséget, de legalábbis átszervezheti. Tavaly májusban én is elmondtam itthon, le is írtam, sőt, még azt is, hogy miért nem fogja – ahhoz képest semmi új nem derült ki azóta, mégis a hazai nemfideszes sajtó úgy írja meg ezeket a marhaságokat, mintha valami nagy csoda lett volna felfedezve. A nemorbánista emberek meg majd teljesen jogosan érzik úgy, amikor nem történik semmi, hogy át lettek b.szva – és mi lesz ebből? Segítek: EU-ellenesség az ellenzéki oldalon (“a ZEU béna/tehetetlen!!!” meg “a ZEU igazából Orbánnak játszik”), Orbán meg röhög a markába.

(És akkor maradjunk annyiban, hogy marha jó fej vagyok, hogy csak a sajtóról beszélek…)

És nem, Charles Michel esetleges idő előtti lelépése nem fogja Orbán Viktort Európa királyává tenni, ugyanis nem igaz az az állítás, hogy az Európai Tanács elnökségének megürülése automatikusan az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét helyezi az Európai Tanács elnökévé. Én azt már őszintén feladtam, hogy a magyar sajtó, illetve a magyar közélet megszólalói (beleértve az ún. “szakértőket” is) értsék a különbséget az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa között, vagy esetleg ismerjék az alapító szerződések által kialakított feladatmegosztási rendszert (példa: amikor Orbán kiment kávézni, olyan kérdésben szavazott az Európai Tanács, amiben amúgy ténylegesen az Európai Unió Tanácsának kell majd, szóval Orbán oda ment ki, ahova akart, annak az ég’ egyadta világon semmi jelentősége nem volt, ezért is mondtam el egy nappal előtte, hogy nem fog vétózni – nem baj, biztos van, aki örült, hogy “Orbánt megalázták”, de attól még nem), de arra azért marha kiváncsi vagyok, hogy a fenti állításnak (“az Európai Tanács elnökségének megürülése automatikusan az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét helyezi az Európai Tanács elnökévé”) egészen pontosan mi a jogszabályi alapja. Mutasson rá valaki az uniós alapító szerződések rendszerében, legyen olyan jó. Bárki. Valaki?

“Orbán Viktor attól tér el, amitől akar, még akkor is, hogyha az nem racionális” – nem lesz vétó

A szeretlekmagyarorszag.hu oldalnak adott interjúban elmondtam, miért nem fogja Orbán Viktor megvétózni az Európai Tanács ülésén az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését. És nem, nem csak azért, mert az arról való döntés nem is az Európai Tanács, hanem az Európai Unió Tanácsa hatáskörébe tartozik, azért is (akármi is dől a médiából ész nélkül), de van erre más, sokkal egyértelműbb politikai ok is.

Ha már beszéltünk, szóba kerültek a hónapok óta terjengő gondolatok is a magyar soros tanácsi elnökség elvétele/átszervezése tekintetében is, talán kicsit sikerült tisztázni annak jelentőségét/működését, mert ezt elég sok félreértés kíséri egy jó ideje, amióta a politika célkeresztjébe került a kérdés…

Az interjú elérhető itt.

Új terv az Európai Unió jövőjéről?

A tegnapi napon került nyilvánosságra egy olyan, francia-német hátterű megállapodás tervezete, ami az Európai Unió esetleges átalakításának lehetőségeit rajzolja fel.

Gyorsan el is terjedt, hogy ez sok mindenre alkalmas lehet, pl. kötözködő tagállamok megkerülésére – erről beszélgettünk tegnap este a Klubrádión. Kicsit próbáltam hűteni a kedélyeket, és egy reálisabb értelmezést adni a dolognak, kiemelve és elmagyarázva, hogy hol mi az, ami reális és mi az, ami nem.

A beszélgetést itt lehet végighallgatni (09:00-től), magát a munkaanyagot pedig itt tettem elérhetővé, ha valakit érdekel az eredeti forrás. A következő időszakban részletesebben is vissza fogok térni a kérdéshez, az biztos…