Péntek reggel az ATV Start c. műsorában beszélgettünk egy kicsit az Európai Ügyészségről annak örömére, hogy június 1-el megkezdi működését a szervezet:
Az ATV oldalán található összefoglaló elérhető itt.
Persze sokkal több mindent is el lehet még mondani, akit jobban érdekel a téma, annak javaslom ezt a kb. három éves videót, amit akkor csináltam, amikor Hadházy Ákos egy aláírásgyűjtést szervezett a szervezethez való csatlakozást elősegítendő:
Miután a Fidesz európai parlamenti képviselői a néppárti frakcióból kiesve függetlenekké váltak, majd ezután a magyar kormánypárt elveszítette tagságát az Európai Néppártban is, nem meglepő módon felgyorsulni látszanak azok, az egyébként amúgy is régebb óta zajló folyamatok, amelyek a Fidesz új helyét próbálják kijelölni az euróőai politikai térben. Ennek első lépéseként jelenik meg Orbán Viktor, Matteo Salvini és Mateusz Morawiecki budapesti találkozója, amelyen végül egyfajta “európai reneszánszt” hirdettek meg – jelentsen ez akármit.
Erről a találkozóról beszéltünk péntek reggel az ATV Start műsorában:
Néhány dologgal szeretném kiegészíteni az elhangzottakat, aminek a kifejtésére az interjú során se idő, se lehetőség nem volt.
Amit mindenképpen világosan kell látni, hogy akármilyen irányba is mozdulnak majd el a dolgok, annak egyes elemeit nem a Fidesz és nem Orbán Viktor fogja mozgatni, akárki akármit állít, beleértve ebbe a szégyentelen kormány- és Fidesz-propagandát, vagy akár az Orbán Viktor végső nagy bukását minden brüsszeli mennydörgésben előre látó ellenzéki csatornákat és megmondókat. Sőt, még csak nem is a két másik szereplő. Persze, politikusokról beszélünk, akik saját maguk szerint mindent és mindent is irányítanak, kézben tartanak és megoldanak, miközben hol a migránsokat, hol a koronavírust fektetik két vállra, ahogy éppen a közvéleményük elvárja, de ez a történet ennél sokkal több szereplős.
A Fidesz (és annak 12 EP-képviselője) kedvéért sem a jelenleg 74 fős Identitás/Demokrácia Csoport (ID – ahol Salvini pártja tényező), sem pedig a 62 fős Európai Konzervatívok és Reformerek Csoport (ECR – ahol a lengyel kormányfő Jog és Igazságosság pártja dominál) nem fog feloszlani, vagy egyszerűen egyesülni. Több okból sem, ezek közül csak egy, amit az interjúban is említettem, miszerint vannak feloldhatatlan ellentétek az egyes tagpártok között – az ID tíz, az ECR pedig tizenöt uniós tagállamból érkező képviselőből áll össze, igen vegyes eloszlásban. Az is nagyon számít, hogy egy új konstelláció, egy új csoport előrelépést jelentene-e az abban részt vevő politikai erőknek.
Nos, tekintettel arra, hogy az ID-n belül Salvini 28, az ECR-en belül a Jog és Igazságosság 24 taggal bír (plusz számolhatnak három pártonkívülivel), a jelen csoportjaikban viszonylag erősnek számítanak. Igazi pozíciós előnyt az jelentene számukra, ha az ID és az ECR csoport egyesülne, a Fidesszel kiegészülve, ezzel valóban létrejönne az EP második legnagyobb frakciója, ami az arányosan kiosztható parlamenti helyek és feladatok tekintetében valós befolyás-növekedést jelentene, plusz ezt tudná a kormánymédia itthon hatalmas győzelemként, Orbán hatalmas európai befolyásolási képességeként elbábozni, de Orbán 12 gyalogja nem tudná pótolni az ebben az együttműködésben részt venni a jelen hírek alapján nem hajlandó 23 francia szélsőjobbos képviselőt, akik jelenleg az ID csoport második legnagyobb részét teszik ki. Abban pedig egyáltalán nem vagyok biztos, hogy akár Salvini, akár Morawiecki számára vonzó opció, hogy a jelenlegi csoportbéli biztos domináns szerepüket feladják, és összebútorozzanak Orbán Viktor 12 fős csapatával, ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy az idei őszi németországi választások közeledtével a német AfD 11 képviselőjével való közösködés a Fidesz számára is kellemetlen lenne. Ha már a “bent vagyok, de a kirúgás előtt inkább magam lépek ki” játékkal megtette azt a politikai szívességet a CDU/CSU számára, hogy nem vitte kenyértörésre a vitáikat (amivel persze a saját arcmentése is a célja volt), az AfD-vel való szorosabb kapcsolatról szóló döntést bőven megéri az ottani eredmények ismeretéig eltolni, amikor már jobban be lehet árazni a CDU/CSU nyilvánvaló rosszallását.
Még számos egyéb szempontot végig lehetne venni, én most azokat ragadtam ki, amik szerintem jelenleg a leginkább fontosak. Most Budapesten még maguk az érintett politikai szereplők is ködösen nyilatkoztak, láthatóan még nincs kiérlelt döntés, vagy jövőbe mutató stratégia. Összességében most az a tippem, hogy nem lesz csoda vagy politikai földindulás, idővel a Fidesz egyszerűen csatlakozni fog valamelyik csoporthoz, nagyjából szinkronban a ’22-es választási kampánnyal, és inkább az ECR lesz az a csoport. A 12 fideszes tag ott a lengyel Jog és Igazságosság után a második legnagyobb csoport lehet, azaz az ECR csoport relatív jelentéktelenségén belül relatív jelentőséget tudnak majd mesélni, ami politikai kommunikációs szempontból létfontosságú kérdés. Ennek megfelelően persze illúzióink ne legyenek, a kormánypárt és csahosai mindenképpen hatalmas győzelmet fognak majd hirdetni…
Ma megjelent egy érdekes – és fontos, általam nagyon várt – tweet az Európai Bizottság elnökétől. Az általam eddig folyamatosan feltett kérdés, amire valamiért mindenki úgy tűnt, hogy tudja a választ (hogy honnan, nem tudom, de kezdek leszokni arról, hogy a mindent tudó embertársaimtól megkérdezzem a mindentudásuk okát, mert jellemzően megsértődnek), hogy vajon a majdani uniós vakcinaigazolványban megjelenik-e a felvett oltóanyag típusa. Idáig mindeni ezt azzal intézte el, hogy “hát persze”, én viszont próbáltam jelezni, hogy nem tudjuk, és ez fontos lesz. Na, hát most már lehet elképzelésünk:
A Bizottság azért fontos szereplő, mert ő teszi az előterjesztést a jogszabály tartalmára. És ezek szerint a felvett vakcina típusa NEM szerepel a majdani vakcinaútlevélben, csupán az oltottság ténye. Ez nehéz helyzetre vezet azoknak a tagállamoknak a tekintetében, akik eddig már állást foglaltak abban a tekintetben, hogy nem hajlandóak oltottnak tekinteni a nem az EU által jóváhagyott vakcinákat felvetteket: miután az uniós okmány nem fog erre vonatkozóan adatot tartalmazni, nem tudják mi alapján alkalmazni majd ezt a gyakorlatot.
Az Európai Bizottság tehát nem adja meg a magyar kormány blöffjét. Miért? Több lehetséges oka lehet. Egyszer a jog. Ahogy az első témabeli posztomban utaltam rá, komoly diszkriminációval kapcsolatos jogsértésekre vezethetne, ha nem így tesz. A másik pedig természetesen a politika: az Európai Néppárt és a Fidesz közti feszültség szerdán jó eséllyel véget érhet azzal, hogy végleg kidobják a Fideszt (akit érdekel, holnap kora reggel ezzel a témával az ATV Start adásában leszek kb. 7 óra környékén), és egyszerűen nem hiányzik amellé egy másik balhé. Ha erről van szó, az a Néppárt utolsó nagy árulása lesz az európaiság eszméjével szemben, miközben persze azzal fog tündökölni, hogy végre keményen fellépett – csak közben teret engedett Orbán zsarolásának. Mert egyre inkább tényként fogható fel, hogy ő arra játszik, hogy az EU által nem jóváhagytott vakcinákkal beoltott tömegek tényével zsarolja az EU-t. Úgy látszik, sikeresen, hiszen a Bizottságnak nem volt kedve belemenni ebbe az utcába.
Az egyéb következtetéseket mindenki vonja le magának.
Mit lehet ilyenkor tenni? A Bizottság javaslatát az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell elfogadnia, hogy az jogszabállyá váljon. Mind a két intézményben számíthatunk komoly vitákra. Nagyon jó lenne, ha a magyar ellenzéki EP-képviselők ennek során megpróbálnák ráirányítani a figyelmet arra, hogy Orbán effektíve a magyar lakosságot túszul ejtve próbál magának pozíciókat kiharcolni, és közvetlenül próbálnának együttműködni azoknak a tagállamoknak a képviselőivel, akik várhatóan a Tanácsban ellenezni fogják a Bizottság javaslatának oltóanyag típusa nélküli verzióját. Itt az ideje például végre nem csak felismerni, hanem a gyakorlatba is áttenni azt a tényt, hogy a V4 halott, miután mind a lengyel, mind a cseh álláspont gyökeresen ellentétes a magyarral…
Kiegészítés (2021. március 2., 0:40): a poszt közzététele után több helyen is megjelent, hogy de bizony, von der Leyen azt mondta, hogy benne lesz az uniós vakcinaútlevélben az oltóanyag típusa. Ilyen kijelentés egyetlen esetben volt, az uniós vezetők február 25-i videokonfernciája után utalt erre a Bizottság elnöke így: “Január végén a Bizottság támogatása mellett a tagállamok megegyeztek, hogy egy orvosi célú oltási igazoláshoz milyen típusú adatokra van szükség”, és itt említi meg az oltóanyag típusát is. Igen ám, de ez a kijelentés nem a vakcinaútlevélre, hanem általánosságban az “orvosi célú igazolásokra” vonatkozik, ami után maga az elnök is azzal folytatta, hogy ez a tagállamok rendszereinek szükséges adatai, amire építve (következő bekezdés) a Bizottság vállalja, hogy közös rendszert alakít ki. Ám itt már nem tesz említést a vakcina típusáról, sőt… Itt megint érdemes szó szerint idézni: “És nagyon fontos, hogy ez a rendszer semleges a politikai döntések tekintetében. Átadható az információ, miszerint ‘ezt a személyt beoltották’; átadható, hogy ‘ennek a személynek negatív a PCR-tesztje’; vagy például hogy ‘ez a személy már átesett a COVID-19 betegségen és már immunis’. Szóval az információ tekintetében semleges.” Itt már szó sincs az oltóanyag típusáról.
Azt is érdemes hozzátenni, hogy az aznapi videokonferencia összegzésében sem jelenik meg semmi arról hogy a vakcinaútlevél adattartalma tekintében bármilyen megegyezés született volna, pedig ez van akkora jelentőségű kérdés, hogy legalább utalás lett volna rá. Sőt, az alkalmazott “Ma ugyanakkor úgy tűnt, hogy e fontos témában egyre közelebb kerültek egymáshoz az álláspontjaink. Az Európai Tanács később vissza fog térni erre a kérdésre.” szöveg egyértelműen arra enged következtetni, hogy nem volt megegyezés a kérdésben. Viszont a Bizottság elnöke az uniós vezetők “január végi” megegyezéséről beszélt, szóval érdemes ránézni azok január 21-i videokonferenciájára. A Bizottság erre az ülésre készített előterjesztésében sincs semmi konkrétum a vakcinaútlevelek részletes adattartalmáról, csak általánosságok. A találkozó után közzétett elnöki következtetésekben sem jelenik meg konkrét megállapodás, azon túlmenően, hogy “a vezetők megállapodtak abban, hogy ki kell alakítani az egészségügyi célú oltási igazolás szabványosított és interoperábilis formáját”, szóval csupán arról, hogy majd meg kell benne állapodni.
Szóval érdemes óvatosan kezelni a kijelentéseket. Egyvalami egyértelmű: nincs megegyezés.
Az elmúlt napokban komoly, néhol feszültségeket is kiváltó kérdéssé vált, hogy az uniós jogállamisági rendelet ha hatályossá is válik 2021. január 1-től, vajon mennyi idő után kerülhet majd ténylegesen alkalmazásra is. Miután az elfgadott alku alapján az Európai Bizottság az eljárások kezdeményezésével meg fogja várni, amíg az Európai Bíróság állást foglal a friss rendelet uniós joggal való összeférhetőségével kapcsolatban, felmerült a kérdés, hogy ez kb. mennyi idő lehet, és ezzel kapcsolatban pedig nagyon sokféle, erősen széttartó álláspont jelent meg, köztük vezető helyen egy “azokban az estekben, amikor egy tagállam kormánya egy uniós jogszabályt támad meg, az Európai Bíróság átlag 10 hónap alatt dönt” mondással, de hallottunk már két hónapot is emlegetni.
Miért releváns ez? Attól függően, hogy ez mennyire nyúlhat el, válik értelmezhetővé, hogy ennek az alkunak Orbán Viktor mennyiben tekinthető a nyertesének vagy vesztesének. És miután hajlamosak vagyunk ezt az egész nagy kérdést e részkérdés tekintetében megítélni, hirtelen ez annyira fontossá vált, hogy mond benne mindenki mindent.
Tegyük egyenesbe a kérdést – már amennyire lehetséges a rendelkezésre álló információk alapján.
Pár napja szóba került ez az ATV Start interjújában, ahol néhány mondattal rövidre zártuk (a teljes interjún belül 2:30-tól):
Mire alapozom, amit mondok? Miután a jövőt előre nem lehet látni, a létező gyakorlatból kell kiindulni, aminek feltárásában segítségünkre van az Európai Bíróság honlapján működő adatbázis, amiben rá tudunk keresni az államok által az uniós intézmények ellen indított megsemmisítési eljárásokra, és meg tudjuk nézni azok hosszát.
Hát akkor nézzünk példákat, az egyszerűség kedvéért csak a magyarokat az utóbbi időből: kezdeetnek legyen pl. a híres “kvóta-per”, amikor a 2015. szeptemberi tanácsi döntés után a bíróság 2017. szeptemberében, tehát pont két év után hozta meg az ítéletét – mire már le is járt annak alkalmazhatósága (Pedig annál kevés fontosabb dolog volt az elmúlt években, politikai értelemben is.) A Sargentini-jelentés híres EP-beli megszavazása 2018 szeptemberében volt, aminek érvénytelensége megállapítása érdekében perelte be Orbán kormánya az EP-t, és még mindig nem született ítélet (csak a főtanácsnoki állásfoglalás nemrég), pedig már jócskán túlvagyunk a két éven. Nemrég született ítélet a C-620/18. sz. ügyben, ami 2018 szeptemberében indult, ez megint több mint két évet jelent. A C-456/18 P. sz. ügyben 2018 augusztusi perindítás után 2020 júliusi ítéletet látunk, az már csak majdnem két év. Folytathatjuk a sort, de ezt látjuk.
Persze, ez nem jó hír, de nem csak a “részkérdés” tekintetében, hanem magának a bíróságnak, és az elé vitt ügyeknek sem tesz jót. A fent említett kvótahatározattal kapcsolatos ügye során már a megindításakor felmerült, hogy meddig húzódhat el, majd amikor ebben az ügyben az óvatosan optimista akkori jóslataim nem jöttek be, 2017 májusában, majd nyáron szóvá tettem több formában, hogy ilyen jellegű ügyekben nem csak indokolatlan az ügyek elhúzódása, de káros is.
Lehetne-e gyorsabb az eljárás? Elvileg ennek semmi akadálya: az ilyen ügyekben a bíróságnak “csak” döntenie kell. Ahogy azt hallhattuk EP-képviselőktől, a Parlament kérni fogja a gyorsított eljárás alkalmazását, ennek a lehetőségét a bíróság szabályzata tartalmazza, de abban nem tudok előre állást foglalni, hogy ezt a kérést a bíróság teljesíti-e. Mint a fentebb írottakból talán kiolvasható, nem bánnám, ha megtenné, de nem látok rá garanciát, hogy valóban megteszi. Indokoltnak és szükségesnek látnám, ebben az esetben lehet reális a tíz hónap, akár még rövidebb időtartam is. Politikai értelemben ugyanakkor nagyon óvatosan fogalmaznék az ellenzéki EP-képviselők helyében, mert ha a bíróság biztosítja a gyorsított eljárást, akkor ezek a mostani mondások magas labdát jelenthetnek Orbánéknak, hogy utána az ítéletet azzal hiteltelenítsék, hogy “lám, ennyire független ez a bíróság, az EP ugráltatja”.
Egy másik felmerült ötlet volt, ami már nem csupán a bírósági eljárás lehetséges időtartamával, hanem magával az elfogadott alkuval kapcsolatos ellenérzésekből fakad. Hallhattunk olyat is, hogy “ha a Bizottság nem kezdi el az eljárást, majd az Európai Parlament őt is a bíróság elé citálja”. A politikai alku lényege, hogy annak betartásához politikai érdek fűződik. Az Európai Bizottság jó eséllyel tartani fogja az alkut, mert ha megszegi, a Tanács előtt jóval nehezebb dolga lesz: a tagállami kormányok számára a Bizottság ilyen jellegű “szószegése” hosszú távon kiszámíthatatlan hatásokkal járna, amit nem fog megkockáztatni. Még az is kétséges, hogy egy ilyen izmozáshoz (az Európai Bizottság bíróság elé viteléhez) az Európai Parlamentben meglesz a szükséges többség, több okból is. Egyrészt a tagállami fővárosok sem érdekeltek egy ilyen konfliktusban, másrészt pedig abban a pillanatban, amint megvan a hétéves költségvetési keret és a koronavírus-segélycsomag, a nem magyarországi EP-képviselők számára az egész magyarországi jogállamisági kérdés nagyot csúszik hátra a prioritáslistán. És azt sem szabad elfelejteni, hogy még ha sikerül is, a Bizottság ellen az Európai Parlament által megindított eljárás sem két napig fog tartani…
Szóval összességében, hogy mikortól lesz működő jogállamisági eljárás, mikortól karmolhat a vadmacska? A 2022-es választások előtt nemigen, ami nem jó hír nekünk, ellenzékieknek. Ebből a szempontból Orbán Viktor mindenképpen nyertese a helyzetnek – időt nyert. Hosszú távon részben veszített, ugyanis a jogállamisági eszköz megszületett, azt nem tudta megakadályozni, igaz, oroszlán helyett vadmacska formában. Ugyanakkor azt nekünk el kell fogadnunk, hogy egy-két év európai szempontból nem idő – a jogállamisági eszköznek majdnem mindegy, hogy mikortól válik működőképessé. Hogy magyarországi politikai szereplőknek, így Orbán rezsimjének vagy az ellenzéknek viszont az életet jelenti, az nem az EU és a többi tagállam problémája.
Ma reggel az ATV Start műsorában arról beszéltem Bombera Krisztinával, hogy jelenleg milyen viták is feszítik Orbán Viktor és a Fidesz viszonyát az Európai Unióval, az Európai Néppárttal, és ezeknek milyen megoldása lehetséges. A beszélgetés során kitértünk arra is, hogy lehetséges-e az uniós támogatások összekötése a jogállamisági kritériumok teljesítésével.
A beszélgetés itt tekinthető meg:
Hasznos lehet emlékeztetni arra, hogy amit az Európai Bizottság képviselői (valamint hazai ellenzéki politikusok) folyamatosan hangoztatnak, azaz hogy valamilyen módon összekapcsolhatók legyenek a támogatások és a jogállami kritériumok, annak alapjául az a jogalkotási folyamat szolgál, amiről már 2019 elején beszéltem az egyik YouTube-videómon:
Hogy ez a két folyamat hogyan kapcsolódik majd össze – ha egyáltalán – azt nemsokára meglátjuk majd.
Mindemellett – csak érdekességképpen – javaslom visszanézni ezt a több mint öt éves interjút, ahol lényegében ugyanezekről a kérdésekről beszéltünk Kálmán Olgával. A problémák lényegében ugyanazok, nem sok minden változott. (Külön érdekes, hogy ekkor épp javában dolgoztam az egy hónappal később bejelentett rendszerbontó népszavazás kérdésein, köztük az Európai ügyészséghez való csatlakozásra a kormányt kötelező kérdésen is. )
Ahogy várható volt, ismerve a kormány PR-módszereit, beindult a kommunikációs gőzhenger, egy eléggé meglepő formátumban: Kovács Zoltán nemzetközi főpropagátor irányításával a kormány elkezdte mondogatni, hogy mindenki kérjen tőle bocsánatot a mindenféle gyanúsítgatások miatt. Erről beszéltünk ma hajnalban, az ATV Start műsorában, ami itt nézhető vissza.
Amire az interjúban nem volt idő kitérni, arra csak itt emlékeztetnék. Amikor többször is szóvá tettem a kritikák egy részének pontatlanságát (lásd itt vagy itt), épp arra figyelmeztettem, hogy azok végül mind-mind a kormány kommunikációs pozícióját fogják erősíteni. Erről beszéltem. Persze, nyugodtan nevezhetjük nevetségesnek, hogy az levelekben szólítja fel a tudósokat arra, hogy vizsgálják felül álláspontjaikat, meg kérjenek elnézést, ahogy valóban az, de néhány éve még azon is csak nevettünk volna, hogy lesz amerikai elnök, aki a Twitter-en őrjöng folyamatosan, azon meg sírtunk volna, hogy azt sokan komolyan veszik és odafigyelnek rá. Ehhez képest…
Ma reggel az ATV Start műsorában két olyan kérdésről beszélgettünk, ami az elmúlt pár napban komoly érdeklődést és vitákat váltott ki: egyrészt a külgazdasági és külügyminiszter izmozásáról a kormányzattal szemben kritikákat megfogalmazó államokkal szemben, másrészt pedig a minden jel szerint nyakló nélkül osztogatott diplomata útlevelekről.
Az interjú során hivatkozott jogszabály, az 1998. évi XII. tv. itt elolvasható. Az interjú maga itt érhető el.
Ma reggel az ATV Start-ban kezdtem a napot, ahol a téma a koronavírus-válsággal kapcsolatosan hazánk számára juttatott uniós támogatásokkal kapcsolatban kialakult vita volt. Ettől elválaszthatatlan a magyarországi jogállamisággal kapcsolatos folyamatos vita, aminek újabb lendületet adott a válság által politikailag legitimált, ám alaptörvény-ellenesen kihirdetett veszélyhelyzet, majd különösen az annak keretében elfogadott, szintén súlyosan alaptörvény-ellenes és teljesen szükségtelen előírásokat tartalmazó puccstörvény (finoman megfogalmazva: “felhatalmazási törvény”).
A kormánypropaganda nemrég diadalmasan hordozta körbe az MTI által közzétett hírt, miszerint az Európai Bizottság elnökhelyettese, a cseh Věra Jourová egy interjúban kijelentette, hogy a válsággal kapcsolatos magyarországi intézkedések mind összhangban állnak az uniós előírásokkal. Az interjúban erre is kitértünk.
Az interjút itt lehet megnézni.
Egy hosszú, éjjeli prágai buszos utazás végén érkeztem meg az ATV stúdiójába, hogy a Start-ban a ma éjfélkor esedékes Brexitről beszéljünk. Emiatt kicsit talán fáradtabb voltam, mint általában, de sebaj.
Az interjú megnézhető itt: http://www.atv.hu/videok/video-20200131-ma-ejfelkor-kilepnek-a-britek-az-europai-uniobol
Sajnos nem maradt idő annak megemlítésére, különösen nem annak bővebb kifejtésére, hogy mi lesz a Brexit által érintett magyarokkal és egyéb uniós polgárokkal, akik jelenleg Nagy-Britanniában dolgoznak. Ezt annyival lezártuk, hogy a britek és az érintett tagállami kormányok mind arról beszélnek, hogy elvileg nem érinti őket a dolog, és jó eséllyel a most meginduló részletesebb tárgyalások során is ez lesz a cél.
Ugyanakkor van egy felettébb kellemetlen politikai szempont, ami megnyithat egy pesszimistább forgatókönyvet is: nevezetesen az, hogy az egész Brexit egyik kiváltó oka pont ezek az emberek, azok a magyar, lengyel, román és más vendégmunkások, akik a Brexit mellett kardoskodó és arra szavazó britek szemében az elmúlt jó pár évben a “migránsok” szerepét betöltötték – és Boris Johnson miniszterelnök e választók egyik “hőse”, aki az elmúlt években jó eséllyel a legtöbbet nyerte a Brexiten, miközben a legnagyobb kockázatot is vállalta azzal.
Innentől kezdve pedig én nem tenném az életemet arra, hogy Johnson a tárgyalási folyamat során, ha választania kell a saját törzsszavazói, illetve az általuk leginkább nem kedvelt, szavazati joggal ráadásul nem is rendelkező személyek csoportja között, az utóbbiak érdekeit fogja szem előtt tartani.
De ne legyen igazam.
Többfelé nyilatkoztam az elmúlt napokban nagy port kavart Gruevszki-ügyről. Néhány példa:
ATV Start:
ATV Fórum:
Egyenes beszéd:
Miután egyre inkább kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a macedón ex-miniszterelnök Magyarországra érkezésében mennyi magyar kormányzati közreműködés volt, lassan ideje elkezdeni számba venni az okozott károkat, és gondolkodni a következményeken.
Az uniós kötelezettségszegési eljárást a Schengen határőrizeti kódex megsértése miatt borítékolhatjuk, de a fenti tények okán egy újabb probléma is következik: a diplomáciai járműveket és személyzetet a nemzetközi jog, egészen pontosan a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény alapján nem lehet olyasmire használni, ami a fogadó állam közrendje ellen irányul – már pedig ez egyértelműen az. A bécsi egyezmény sérelme esetében pedig különleges helyzet áll fenn, ugyanis az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve lehetővé teszi, hogy ilyen egyezmény-sértés esetén a sérelmet szenvedett állam azonnal, minden további nélkül a Nemzetközi Bírósághoz forduljon, ami az így megindított peres eljárásban kötelező ítéletben mondja ki a jogsértés tényét. Ilyen módon indított – és nyert – pert az Egyesült Államok Irán ellen a teheráni nagykövetség elleni támadás miatt, Németország az Egyesült Államok ellen a LaGrand-ügyben, és ennek alapján indított nemrég pert Palesztina az Egyesült Államok ellen az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésével kapcsolatban. Tehát ez nem csupán elméleti lehetőség, hanem komoly gyakorlata is van.
És a nagy probléma az, hogy ezt a jegyzőkönyvet mind Magyarország, mind pedig Macedónia megerősítette annak idején, tehát az alkalmazható a jelen helyzetre. Azaz Macedónia akár már ma be is perelhet minket minden további nélkül, és jó eséllyel nyer. Nagyon gáz.
Mindezekről az ENSZ honlapja segítségével kb. 5 perc alatt bárki meggyőződhet. Nekem meg egyre komolyabb kételyeim vannak abban a tekintetben, hogy miért is van a “Külgazdasági és Külügyminisztérium” nevű siralomháznak egy nemzetközi jogi főosztálya. Ne értsen félre senki, azzal semmi gondom, ha valaki őrült tempóval, üvöltve veti bele magát a vasvillába, de ha maga előtt tartja közben az egész országot, akkor ott már muszáj lesz a személyes felelősségről is beszélni.
Lattmann Tamás honlapja 