Kategória: Politika

Biodíszlet és politikai eszköz tábornokokról

Tegnap készült velem egy interjú az Orbán Viktor évértékelőjén felvonult vagy felvonultatott egyenruhások témájában:

https://hirklikk.hu/kozelet/lattmann-tamas-orban-evertekeljen-szabalyellenesen-jelentek-meg-a-ftisztek/360240

Közben persze folyamatos a kavarás, hogy most pontosan ki volt a rendezvény szervezője, milyen mértékig melyik szervezet. Teljesen mindegy. Az a rendezvény minősül hivatalos kormányzati rendezvénynek, amit valamilyen jogszabály alapján rendeznek, aminek részleteit jogszabály határozza meg, minden más azon kívül esik. Amúgy pedig a kormányzati zavart kommunikáció legszebb jele, amikor arról hadoválnak, hogy nem, nem pártrendezvény, hanem kormányzati, mert… Mert… Mert nem is a Fidesz pártalapitványa, hanem a Mádl-féle egyesület szervezte. Aha.

Na, elég a színházból, gyerekek…

Az amerikai elnöki “state of the Union” beszédekkel való összehasonlítást meg pláne felejtsük el.

Továbbra sem döntött az Európai Néppárt a Fidesz kizárásáról

Tegnap az ATV Híradó arról kérdezett, hogy mi a véleményem a címben foglaltakról, illetve hogy milyen további lehetőségek vannak a jelen helyzetben, milyen irányba mehetnek tovább az egyes szereplők.

A híradó adása itt nézhető meg: http://www.atv.hu/videok/video-20200204-atv-hirado-2020-02-04-18

Az általam elmondottakból a vágás után a műfaji sajátosságoknak megfelelően elég kevés dolog került be a végleges anyagba, így egy kicsit itt kiegészíteném azt.

Szerintem az Európai Néppárt újabb hatalmas hibát követett el azzal, hogy nem foglalt állást egyértelműen. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy zárják már ki a Fideszt, őszintén szólva majdnem mindegy, hogy kizárják-e vagy nem, nekem legalábbis biztos. A baj az, hogy nincs döntés, hogy húzzák ezt az egészet folyamatosan, se kiköpni, se lenyelni nem tudják a Fidesz és Orbán Viktor jelentette problémát. Ezzel egyrészt maguknak okoznak kárt, mert nem a kompetens, döntésképes politikai vezetés képét mutatják, ami Európa vezető politikai erejének ambíciójához képest igen gyenge. A nagyobb gond viszont, hogy jelenleg hihetetlen széles politikai mozgásteret hagynak Orbánnak. Nem kétséges, hogy így is, úgy is menni fog előbb vagy utóbb, a kérdés az, hogy hagyják-e neki, hogy saját maga írja meg a saját kilépős sztoriját (benne sok-sok nagyon “hiteles” aggodalommal a keresztény értékek iránt, csalódottsággal a régi európai jobboldallal szemben, és sok-sok reménnyel “Európa nagyszerű új vezetője”, azaz saját maga irányában), ahelyett, hogy nyilvánvalóvá tennék, hogy a magyar kormánypárt az elemi értékeket sem tartja tiszteletben, emiatt vállalhatatlan. Jelenleg úgy néz ki, hogy hagyják, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy szerintük is súlyosan problémás, viszont a naívabbak azt hiszik, hogy a kizárás lebegtetésével “kezelni” vagy “korlátozni” tudják, a cinikusabbak pedig egyszerűen tartanak a szélsőjobbal való konfliktustól. Emiatt nem történik semmi, és minden egyes döntésképtelen nappal időt kap Orbán, hogy újra keretezze a Fidesz kizárásához vezető utat (ahogy a híradóban is szereplő bejátszásból is látszik), aminek eredményeit majd nagyon szépen látjuk a közösségi média, a fake news és a populizmus uralta európai politikai erőtérben.

Ennek nagyon szép jele az is, ahogy Orbán tegnap az uniós költségvetés “nem sportszerű jellegéről” kezdett beszélni. Anélkül, hogy e kijelentés blődségének részletes magyarázatába bocsátkoznánk, inkább azon gondolkodjunk el, hogy miért is kezdett erről beszélni. A válasz nagyon egyszerű, mert előre meg kell magyarázni, hogy a következő hétéves EU-költségvetés alapján miért fogunk jelentősen rosszabbul járni – pedig ebben semmi váratlan nincs, az elmúlt években én magam is nagyon sokszor jeleztem előre (lásd pl. tavaly szeptemberben itt, ahol a jogállamisággal kapcsolatos három frontos háborúról beszéltem, összefoglalóan pedig nemrég itt, a megbélyegzőtörvényről hozott főtanácsnoki döntés kapcsán), hogy a felelőtlen politizálásának az uniós érdekérvényesítő képességünk lesz az ára, aminek leginkább világos jele a költségvetés lesz. Kereken egy éve, 2019. február 4-én az alábbi hosszabb posztot írtam a Facebook-oldalamra:

2018. májusában egy interjúmban pedig – az akkor már elérhető információk alapján – konkrétan jeleztem előre, hogy milyen költségvetési témákban lesznek problémák, amikkel számolni kell. Igaz, most már világosan látszik, hogy súlyosan tévedtem abban a kérdésben, hogy mi lesz erre a reakció, amikor azt mondtam, hogy “Lattmann Tamás a következő időszakban mégis arra számít, hogy Magyarország és Brüsszel között konszolidált időszak következik, mivel az Orbán-kormány rendkívül rosszul áll az Európai Unióban szövetségesekkel és szükség lenne erre, hogy például az uniós költségvetésből minél jobban jöjjünk ki.” Igen, abból indultam ki, hogy még nem ment el mindenkinek a józan esze, illetve hogy az országgyűlési választások lecsengése után a kormány végre a PR helyett egy kicsit a valódi kormányzással és az ország érdekeivel is foglalkozni fog végre. Hát, ez nem jött be.

Ami viszont igen, hogy a készülő hétéves uniós költségvetéssel Magyarország szempontjából bajok lesznek, és Orbán láthatóan már ennek a kudarcnak a kommunikációs előkészítésén dolgozik. Lehet, hogy a Néppárttal való szakításra majd a költségvetési viták során kerül sor, összekötve egy vétóval való fenyegetéssel (a költségvetés elfogadásához a Tanácsban tagállami konszenzus kell), lehet, hogy a Néppárt ennek megelőzése érdekében próbálja egyelőre körön belül tartani a Fideszt. Nemsokára kiderül.

Az Isztambuli egyezményről és annak ratifikációjáról…

Tegnap az ATV híradó kérésére reflektáltam arra, amit Varga Judit igazságügyi miniszter az Isztambuli egyezménnyel kapcsolatban elmondott. Ennek kapcsán érdemes leírni néhány olyan dolgot, amire az interjú rövidsége okán nem volt módom kitérni.

Elsőként talán érdemes megnézni az egyezmény szövegét, itt elérhető egy magyar fordítás. Soha nem árt tudni, miről beszélünk, bár hiszek abban az ősi jogász-mondásban, miszerint “soha ne hagyjuk, hogy a jogszabály szövegének ismerete megzavarja az egészséges jogérzékünket”, néha ennek ellenére jó látni azt.

Kezdjük a legizgalmasabb elemmel, az igazságügyminiszter közölte, hogy nem fogják ratifikálni, mert a migrációval kapcsolatos részek nem állnak összhangban a kormány migrációs politikájával. Ezen őszintén megdöbbentem. Egyrészt mert eddig ezt még nem nagyon hallottuk érvként, az egyezmény 2014-es aláírása utáni időszakban a migráció még csak mint “migráns erőszakos elkövetők” termelőjeként jelent meg a hazai politikai kommunikációs térben, egészen tavalyi nyárig, egy parlamenti képviselői kérdésig kellett várni, amíg megjelent az érv, miszerint az egyezménynek a kormány által elfogadhatatlan eleme a menekültüggyel foglalkozó fejezet, amíg ez nem tisztázódik, “nem kerülhet sor az egyezmény ratifikációjára”.

Hát, akkor tisztázzuk. Az Isztambuli egyezmény a migrációval kapcsolatban alapvetően a már létező menekültjogi korpuszra épít, érdemben azt nem bővíti. Egyetlen látszólagos újítása, hogy előirányozza, hogy nemi üldöztetés alapján is biztosítani kellene a menedékjogot (60. cikk), amivel őszintén nem értem, mi a gond, hiszen egyrészt ez a létező szabályok (Genfi menekültjogi egyezmény, illetve alkalmazandó uniós joganyag) értelmezéséből is levezethető, másrészt pedig épp az volt a kormányzati mondás ebben a témában idáig, hogy a menedékjog annak “jár”, akit “üldöznek”, ehhez képest az ezzel tökéletesen összhangban álló egyezményi rendelkezés Varga Judit szerint hirtelen nincs összhangban a kormányzati politikával. Érdekes.

Mi az, amiben amúgy a kormánynak igaza van? Ami tény, hogy a magyar büntetőjogban már az egyezmény 2014-es aláírása előtt megjelentek azok a büntető rendelkezések, amelyeket az előirányoz. Tehát látszólag valóban felesleges lenne ratifikálni. No de ha felesleges, akkor miért is ne? Itt már jó eséllyel kilóg a lóláb mindenki számára. A válasz nyilván megint a részletekben rejlik, illetve abban a problémában, hogy nem mindig a jogalkotás a megoldás mindenre, sőt, igazából a politikusok által kedvelt, a büntetőjogi szankciók variálgatásával operáló megoldások a legtöbb esetben lényegében hatástalanok. Míg a hatályos Büntető törvénykönyv tartalmazza a releváns bűncselekményeket, büntetéseket, azok végrehajtása, kikényszerítése, valamint a legfontosabb, azok megelőzése terén hihetetlen hiányosságok mutatkoznak. És ezen a ponton válik világossá, hogy az egyezménynek e kérdéseket szabályozó területein (ami annak anyagának nagyobb részét fedi le, mint az egyszerű büntetőjogi rész) nagyon-nagyon komoly elmaradásaink vannak, a szükséges csatlakozó gyakorlatról és know-how-ról nem is beszélve. És ezt a kormány környékén is mindenki nagyon jól tudja, az már más kérdés, hogy beszélni nem akar róla.

Mi az a “gender”, és miért van rá szükség? Ahogy az egyezmény 3. cikk c) pontja meghatározza a “gender”, azaz “társadalmi nem” fogalmát, az nem más, mint “azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint”, ami azért fontos, mert ezek a szerepminták azok, amik gyakran kapcsolati erőszakhoz vezetnek. Leegyszerűsítve: az asszony azért kapja a verést, mert nincs vacsora, pedig “az a dolga, hogy legyen”. Miért lenne az? Ennek tisztázása leginkább a megelőzés biztosítása érdekében, az egyezmény 6-7. cikkeibe foglalt szakpolitikai koordinációk miatt fontos. Amit sokan már az aláíráskor (és most is) úgy adnak elő, hogy “a fiúkat majd babázni tanítják az iskolában” meg “megmondják nekik, hogy ők maguk döntenek arról, hogy fiúk vagy lányok”, és ehhez kapcsolódóan gender-őrületről beszélnek, igazából nem más, mint félreértése, majd rosszindulatú elővezetése az egyezmény megelőző mechanizmusai legfontosabbjának, az oktatásnak, azaz arra nevelésnek, hogy nincs olyan, hogy “a nő dolga”. Például erre utal a “gender perspective”, azaz a nemi dimenzió, amire a 6. cikk utal, nem pedig arra, hogy egy férfi öltözhet-e nőnek, vagy fordítva, vagy hogy minek érezze magát.

Nagyon sokat tudnék még írni az Isztambuli egyezményről, valószínűleg fogok is a későbbiekben. Ahogy az interjúban is utaltam rá, az egyezmény ratifikációját jelenleg elsősorban politikai okok hátráltatják, hogy a 2014-ben a ratifikáció előkészítésére az akkori Igazságügyi Minisztérium által létrehozott munkacsoport végül milyen színvonalú előkészítő munkát végzett, nem tudom, de abból kiindulva, hogy a büntetőjog területén kívül (ahol sok munka ugye láthatóan nem volt) mennyire nem történt semmi csatlakozó jogalkotás, sajnos nincsenek illúzióim.

Az EU bíróságának főtanácsnokának mai álláspontja a civiltörvényről

Az Európai Unió Luxembourgban működő bíróságán ma megszületett a 2017 tavaszán elfogadott, ún. “civiltörvénnyel” (nálam a kezdetektől csak “megbélyegzőtörvény”) kapcsolatban az Európai Bizottság által megindított kötelezettségszegési eljárásban az ún. főtanácsnoki vélemény. Már az első tudósítások is azokat emelik ki abból, amiket a kezdetektől fogva – másokkal együtt – hangsúlyoztam a törvénnyel kapcsolatban.

Tudom, unalmas a folyamatos “megmondtam előre”, de higgyék el, nálam jobban nem unja senki. Amiért talán érdemes erre most kicsit jobban visszanézni, az az, hogy nem csak a törvénnyel kapcsolatban mondtam el előre már akkor, 2017 tavaszán, hogy mi lesz a várható következménye, hanem megpróbáltam a dolgot a politikai kontextusából kiragadva az orbáni kormányzás (ahogy én hívom, “PR-kormányzás”) defektusos működésének bemutatására is használni, egy nagyobb írásos interjúban (aminek tartalmát megtisztelő módon átvették máshol is, és amit amúgy az egyik legfontosabb interjúmnak tartottam az elmúlt években), valamint a HírTV-ben is:

Tehát álláspontom szerint az ekkor elfogadott, a luxembourgi uniós bíróság által jelenleg elkaszálni készült megbélyegzőtörvény, illetve az azt kísérő Lex CEU szimbolikus elemei annak az orbáni hatalomtechnikai gyakorlatnak, ami sehova nem vezet. Különösen szomorú aktualitása, hogy közben a 22 éves, diploma nélküli helyettes államtitkár kinevezésével az extremitásig futott ki a hivatkozott interjúban általam bemutatott lélekgyilkos gyakorlat, hogy teljesítmény nélküli, ám hűen szolgáló, és PR-szempontból talán eladható senkikből is valakit próbálnak csinálni, miközben az ezzel kapcsolatos folyamatos és következetes álláfoglalásaim miatt csak eljutottunk oda is, hogy az NKE-ről való jogellenes eltávolításommal az én 20 éves szakmai karrieremet is megpróbálják ketté törni. De ez most csak mellékág.

Amikor a megbélyegzőtörvény kapcsán 2018. nyarán az Európai Bizottság már úgy ítélte meg, hogy kizárt a helyzet tárgyalásos rendezése, az uniós alapító szerződések rendelkezéseinek megfelelően az Európai Bírósághoz fordult, erről ekkor interjúztam is több helyen, lásd pl.:

Mit ér a főtanácsnok állásfoglalása? Ez még nem az ítélet, de a gyakorlat az, hogy a bíróság ítélete az esetek túlnyomó többségében egyezik vele. Ritkán ugyan, de előfordult, hogy a bíróság végül más következtetésre jutott, de az ügy egyértelműsége okán semmi okát nem látom, hogy most ilyesmi történjen, és azt is hozzátenném, hogy a magyar kormányzat ilyen, műhibának is tekinthető jogalkotási termékeivel kapcsolatban eddig még mindig megerősítette a bíróság ítélete a főtanácsnoki véleményt.

A fájdalmasabb kérdés, hogy hogy reagál erre a kormány. Nem akarok vészmadárkodni, de ahogy már korábban például a kvótanépszavazás kapcsán kifejtettem, valamint utaltam rá a fenti ATV-s interjúban, és az arról szóló Facebook-posztomban is megírtam:

Ami a kérdés második felét illeti: az uniós költségvetési viták eredményeképpen előálló 2020-2027-as költségvetési időszak tekintetében egyre pesszimistább vagyok. Ami azt jelenti, hogy hazánk uniós tagsága tekintetében is aggódom, ugyanis csak idő kérdése, hogy Orbán és körei mikor kezdenek el az ellen uszítani. Várhatóan abban a pillanatban, amint már anyagilag nem fogja megérni nekik. Ennek érzelmi-politikai előkészítése pedig már a 2016 őszi kvótanépszavazással megtörtént… Remélem, nem lesz igazam.

2016-os, 2017-es, 2018-as interjúk. Na most tessék ezt összevetni a tervezett költségvetés számaival, valamint Orbán Viktor e hétfői, nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottakkal, különösen annak stílusával…

Trump, Irán, 7. cikk szerinti eljárás, Fidesz, Európai Néppárt… újra Tilos Rádió, Bádogdob

Ma újra a Bádogdob vendége voltam, a címben jelzett témákkal.

Akit érdekel, itt hallgathatja meg az adás felvételét: https://tilos.hu/episode/badogdob/2020/01/07

Az oktatási jogok biztosához benyújtott panasz és az eljárás

A felmentésem kézhez vétele után nem sokkal rögtön panasz nyújtottam be az oktatási jogok biztosához, a felmentéshez vezető “eljárás” jogellenességének megállapítása iránt. Aki olvasta az előzőleg már közzétett, december 2-i keltezésű válaszomat, az ennek részletes indokait már ismeri.

Miért fontos ez? Azért, mert akármit mondogat a kormánypropaganda, akármit epehányhat ki magából Bayer Zsolt, az ügy nem arról szól, hogy én mit írtam, vagy nem írtam. Szólhat(na), szólhat(ott volna) arról, de azzal, hogy Koltay András rektor egy koncepciós eljárást kerekített a dologból, ezen a problémán már túlvagyunk. Az Egyetem szabályozói rendelnek megfelelő eljárást arra, ám a rektor annak alkalmazásától önkényesen és jogsértő módon nemcsak egyszerűen elzárkózott, de még csak meg sem indokolta azt, a vádjaival kapcsolatos érdemi ellenvetéseimre pedig semmilyen módon nem reagált. Leegyszerűsítve a dolgot: nem létező eljárásnak nem lehet jogkövetkezménye. Ez ennyire egyszerű, és ennek kimondását kérem az oktatási jogok biztosától, akinek egyik jogszabályi feladata a hazai oktatási rendszer működésében a jogszerűség biztosítása. Az eset konkrét munkajogi következményeit egy másik, bírósági eljárásban fogom érvényesíteni, de ami velem történt, nem csupán az én személyes helyzetem miatt jelentős, hanem rámutat egy nagyon súlyos strukturális hiányosságra is a hazai felsőoktatási intézmények jelentős részénél. Ebben az eljárásban a fent lefektetett alapelvi szintű tétel kimondását szeretném elérni, természetesen egyben a velem történtekre is vonatkoztatva.

Hogy a dolog még viccesebb legyen, közben a rektor maga is elismerte eljárása koncepciós jellegét. Amint azt már korábban közzétettem, december 7-én egy kör e-mailt küldtem az egyetemi kollégáknak, az erre válaszként pánikszerűen kiküldött rektori válasz simán tekinthető annak, hiszen a rektor abban világosan elismeri, hogy igazából tök mindegy, hogy mit írtam, az csak “magyarázkodás”, plusz “hiteltelen” is – amik jogászként minden szinten értelmezhetetlen kijelentések. Ő maga kezdeményez egy “eljárást” egy másfél oldalas firkálmányban, majd az arra válaszként előterjesztett, szakmailag alapos, a megfogalmazott vádak minden elemére kiterjedő nyolc oldalas védekezést “magyarázkodásnak” nevezi, anélkül, hogy érdemben reagálna rá. Plusz, az emberi minőséget is jól mutatja, hogy ezt már személyesen sem meri vállalni, hanem ahogy a “vizsgálóbizottságba” is belerángatott két “ártatlan” tábornokot, az e-mailjébe is aláíróként odacitálja az összes egyetemi vezetőt, hogy ne legyen már annyira egyértelmű a dolog, hogy valamiféle közösséginek tűnő döntés mögé tudja bújtatni személyes felelősségét. Szánalmas, ahogy az is, hogy ekkorra már törölték a hozzáférésemet a kari e-mail terjesztési listához is, így a rektor hamis állításokkal, csúsztatásokkal és becsületsértésre alkalmas kijelentésekkel terhelt e-mailjére már nem tudtam érdemben reagálni, miközben oktatói jogviszonyom még egészen hétfőig fennállt (ami újabb jogsérelmet jelent, külön talán nem is kell mondanom).

Viszont mindez tökéletes alapjául szolgált a biztoshoz benyújtott panaszom másnapi kiegészítésének. Ebből az e-mailből világosan látszik, hogy az egész “eljárás” mindenről szólt, csak arról nem, hogy az én állítólagos felelősségemet komolyan megvizsgálja valaki, amit az oktatási jogok biztosának megfelelően, bizonyítékként értékelnie kell.

Tehát, a csatolt olvasnivalók:

Kirúgva még úgysem voltam…

Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy sokan a hírekből értesültek róla, hogy az NKE rektora felmentéssel megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyomat, valamiért ezt nagyon fontos volt azonnal az MTI-vel is közölni. És emiatt szögezzünk le valamit nagyon gyorsan az elején: nagyon-nagyon sok mindent meg lehet csinálni, nagyon-nagyon sok mindent eltűrök és elviselek. De az, hogy a saját anyám félig sírva hív fel kétségbeesetten, mert a propagandamédia közvetítésével tudja meg, hogy ki lettem rúgva, na azt nem. Ez olyan mértékig az alja mindennek, hogy mindenki, aki ebben részes, megnyugodhat: ezt egészen biztosan nem fogom nektek elfelejteni.

Magán az eljáráson annyira nem voltam meglepve, az elmúlt éveim az NKE-n, legalábbis 2014 nyara óta, amikor megjelent egy tanulmányom Magyar Bálint első Magyar polip könyvében, folyamatosan azzal teltek (még ha ezt jellemzően soha nem is tártam a nyilvánosság elé), hogy az egyetemi vezetés ott tett keresztbe, ahol tudott, mind szakmai mind pedig előmenetel tekintetében (egyszer majd azokat a sztorikat is megírom, lesz móka-kacagás, és alapvetően az egész mostani balhé legjobb eleme, hogy végre nem kell foglalkoznom az “NKE-n sunnyogó Orbán-ügynök” hülyeségekkel), legjobb esetben pedig egyszerűen próbáltak távol maradni tőlem. Amin viszont komolyan meglepődtem, az ennek az egész “eljárásnak” a színvonala.

A tisztán látás kedvéért itt most közzéteszem az üggyel kapcsolatban született össze dokumentumot, hogy akiket valóban érdekel, hogy ez miről szól, hogy mik a tények, közvetlenül tudjanak tájékozódni. Sokat írni ide most sajnos nincs időm, mert emiatt a cirkusz miatt semmi kedvem lekésni az esti repülőmet, a dokumentumokban minden, részletesen megtalálható.

Tehát.

  • rektor értesítő levelét az “érdemtelenségi eljárás” megindításáról,
  • december 2-i válaszom (minden “vád” részletes érdemi cáfolatával, illetve azzal a jelzéssel, hogy az eljárás jogalapja is súlyosan problémás, ugyanis az Egyetem szabályozói nem ismernek ilyen eljárást), arra gondolván, hogy az NKE rektora azért mégiscsak egy szaktekintély e jogterületen,
  • az aznap reggeli meghallgatás jegyzőkönyve,
  • miután december 4-én (tőlem teljesen függetlenül) kipattant a Rácz Zsófi-botrány, rögtön írtam egy e-mailt a bizottságnak és a rektornak, emlékeztetve őket a véleménynyilvánítás szabadságára, és arra, hogy miért nem valósítja meg az NKE jóhírnevének sérelmét, ha bármi rosszat mondok a kialakult helyzetre (jelzem, az illetőre személyesen soha semmit, azóta sem mondtam),
  • a bizottság december 6-i “jelentését”, amire a rektor ma kézhez vett, felmentést kimondó határozata utal, nem láttam, nem kaptam meg (de kötve hiszem, hogy a jogi végzettséggel nem rendelkező tagok bármilyen következtetése releváns lehet), így sajnos nem tudom közzétenni,
  • ma reggel kézhez vett, felmentést kimondó rektori határozat, amire kifejezetten felhívom a figyelmet, hogy mennyire nem tér ki semmire, amire felhívtam a figyelmét a válaszomban, sőt, itt már többes számban ír az állítólagos “gyalázkodó” megjegyzéseimről, ami azért is izgalmas, mert az első levélben még csak egy komment volt az “eljárás” tárgya,
  • tekintettel arra, hogy az Egyetem oktatói közül többek is barátaim, valamint a nemrég újjáalakított kari struktúrában is sokan, a többség, megtisztelt azzal idén ősszel, hogy újraválasztott a Szenátusba, a mai napon ők is kaptak tőlem egy e-mailt, amit érdemesnek látok megosztani.

Úgy gondolom, teljesen nyilvánvaló – ahogy a rektornak címzett válaszomban is jeleztem – hogy koncepciós eljárásról van szó, aminek, ha komolyan vesszük a jogszabályokat, elindulnia sem lett volna szabad. Nyilván mostanra érett be, hogy évek óta minden lehetséges fórumon kiálltam és szembe szálltam az “Alapjogokért Központ” és hasonló propagandaintézményekkel, nem is elsősorban politikai okokból, hanem a szakma integritásának védelme okán. A FB oldalamon erről mindig beszámoltam, ha van rá érdeklődés, majd összefoglalom itt is, egy másik bejegyzésben.

Talán mondanom sem kell, hogy sajnos a kialakult helyzet arra kényszerít, hogy a súlyosan jogsértő eljárás miatt a mai nappal az oktatási jogok biztosához forduljak panasszal, a felmentéssel szemben pedig munkaügyi bírósághoz, de előtte most elutazom egy pár napra, jól esik majd kiszellőztetni a fejem.

Újabb EU jog workshop – ezúttal a menekültügy, migráció a téma

Most szombaton, Nagy Boldizsárral.

Lattmann Tamás's avatarEurópai jog

Folytatjuk a sikeres EU jog workshop sorozatunk tematikus előadásainak sorát. December 7-i foglalkozásunk témája a menekültek és a migráció európai jogi környezete, annak tartalma és terminológiája. Előadónk a téma hazai vezető szakértője, Nagy Boldizsár.

Az eseményről többet az alábbi hivatkozáson lehet megtudni, jelentkezés és egyéb információ pedig itt, a honlapon megadott információk szerint lehetséges.

A foglalkozás FB-linkje: https://www.facebook.com/events/710208146067113/

Találkozzunk ott!

View original post