Kategória: Politika

A legfőbb ügyész közvetlen választásáról

Istenem, egy újabb veretes baromság az ötletbörzében. A bírókat nem akarjuk esetleg közvetlenül választani?

De most komolyan. Csupán amiatt a tragikus tény miatt, hogy a Fidesz maffiásította az ügyészséget és Polt leghűbb ügyész úr ennek megfelelően is tevékenykedik, abból miért következik, hogy az majd jobban fog működni, ha a rendszert egy még rosszabb irányba toljuk?

Az ún. “független ügyészség”, az Orszűggyűlés által megválasztott főügyésszel az élén tipikus kommunista termék volt, ahol az ügyészség kiemelt feladata volt a szocialista jogrend védelme (is), mindentől és mindenkitől függetlenül. Előtte soha ilyen a magyar jogban nem volt, és őszintén reménykedtem benne sokáig, hogy a rendszerváltás után sem marad sokáig. Polt 2002-es kormányváltás utáni tevékenysége hűen is igazolta ezt a modellt: sikeres utóvédharcai gondoskodtak az “orbáni jogrend” eredményeinek védelméről. Akik minimálisan látnak a pályán, már akkor világosan tudták, hogy ezt a modellt annak működésképtelensége okán le kell bontani, vissza kell alakítani arra, ahogy az korábban mindig is volt, az ügyészséget a kormány alá kell rendelni (ezzel párhuzamosan pedig még inkább megerősíteni a bíróságok függetlenségét).

Nem, nekünk biztos inkább az kell, hogy egy választott posztért olyan, a szakmaiságot a populizmus oltárán feláldozó verseny alakuljon ki, ahol a jelöltek egymást túlharsogva fogják üvöltözni, hogy ki tud látványosabb halálbüntetést kitalálni. Na, aki egy ilyen javaslattal előáll, annak vagy fogalma sincs arról, amiről beszél, vagy pont lesz.rja.

Agyam eldobom. Amúgy fun fact, úgy hallom, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem éppen azon dolgozik, hogy gyűjteményes kötetben adja ki Polt Péter _beszédeit_, nyilván mert iszonyat mértékű tudományosság van bennük. 😃 Végülis, ehhez az abszurditás-szinthez passzol a lenti javaslat, ne keressünk itt már értelmet semmiben.

Interview about the Hungarian political situation

I was contacted by a journalist from Brazil with a few questions related to the Orbán regime, Hungarian politics, rule of law etc. The interview is available online now in Portuguese, below You may find the full-text version of my answers to the questions asked by the author in English:

1. At this stage, Fidesz has essentially seized control over every major institution in society. The government, the electoral system, the media, the courts, and now are also in control of higher education. Could Viktor Orbán retain a degree of power over universities beyond the 2022 election? Is that the creation of a deep state?

Surely it is. Universities is just one small part of the whole picture. Viktor Orbán has gradually cemented himself and his allies into all segments of the Hungarian society and economy. Even in the case of losing the governmental position after the next year’s general elections, all of the independent constitutional institutions are packed with his allies or servient individuals. This was made possible by the unscrupulous use of the constitutional majority gained in 2010, the first action using that being the “reform” of the electoral laws, practically ensuring new constitutional majorities for him in 2014 and 2018, and the introduction of not only the new “Fundamental Law”, but additionally the very awkward solution which dictates that newly constitutional-majority-appointed individuals shall stay in their office even after their term closes as long as someone else is elected with the same majority: this practically makes it possible for pro-Orbán people to stay in office indefinitely and yes, to create a pro-Orbán deep state.

2. How do you evaluate the changes implemented by the government?

The situation is quite strange, we could even call it a bit perverted. This model for operation of universities is not a novelty, You can find many institutions with tradition and prestige being ran in this model. But there is a vast difference: those operate on this model for decades or even longer, contrary to the reformed Hungarian universities. Those get some amount of initial capital from the government, but also a collective leadership consisted of exclusively pro-Orbán individuals, to add insult to injury, in many cases of simple politicians, often with extremely high salaries, being 3 or 4 times of an ordinary professor’s renumeration.

At the same time, there is no guarantee that any badly needed changes or improvements would follow this in the system of the higher education as a whole or in the given institutions. This is practically nothing more than a privatization of these institutions to the pro-Orbán circles.

3. Criticism from the opposition hasn’t been toned down, and the parties’ alliance has recently asked the Constitutional Court to annul the law because it goes against democratic principles. In a recent interview, Viktor Orban goes back to his ideological considerations stating that ‘the reason is that the left in Hungary is an internationalist creation, while universities are national institutions. We do not want them to become globalists, losing their national character.’ How can this new university legislation affect student’s lives and the country’s development?

Well, at least the veil has fallen, and finally Viktor Orbán has stopped faking about “efficiency” of the higher education and “better possibility to build connections with the economy”, for which – according to him so far – this step was needed. I do believe that even he himself got fed up with these ridiculous fake “arguments” and finally he is happy about talking honestly about what he wishes to achieve – even if it sounds like a weak fairy tale from two hundred years ago. Universities may be “national” in some aspects, and do have an immense role in e.g. preserving national values and traditions, but even the origin of the name “university” does not support this idea.

This claim is just cheap propaganda, which is quite much to the liking of the sympathizers of Viktor Orbán and his party. For him and his government, universities serve many goals: good for creating paid positions to their servients, look for recruitment of potential new ones, spread governmental ideas and to build some pseudo-scientific justification for those. The latter is being supported by the lavish funds and targeted support.

The problem with all that, that the students do not get quality education, but in many cases, plain propaganda. I would say that recognizing that is also a useful skill, and students get quite good at that, but still, their time can be and should be used better. Additionally, they lose job opportunities, at least out of the world of the current Hungarian government-built pseudo reality, no wonder that more and more Hungarian students go to abroad

4. Last September, students at the University of Theatre and Film Arts (SZFE) protested against restricted academic freedom and occupied its campus becoming, since then, the symbol of a resistance movement that has received widespread (inter) national support. They also expressed concerns about the ideological pressure from Attila Vidnyánszky, who wants to boost education towards what he calls ‘national and Christian’ values. What is the importance of the movement, and how important is the autonomy of higher education institutions?

The movement has shown a rare example of resistance to the Government, but I am not sure that it will have a long-lasting effect. Any initiatives like that had a certain life-span but none of those could go on for long or even achieve any substantial changes.

Autonomy is theoretically very important to all higher education institutions, but unfortunately it does not have its practices and routines in Hungary with universities. Symbolic, that we still have those silly legal provisions in force that the president shall appoint the professors of universities, while the prime minister appoints professors to colleges. Why do political actors have the task of appointing scholars whose performance should be and is evaluated by anybody else but them? And what is the base of this differentiation between universities and colleges, the latter not being “good enough” for the attention of the president, “only” the prime minister? And all this, even if we talk about private institutions. I repeat, this is merely a symbolic problem, but still tells stories. Additionally, the vast majority of the income of universities have traditionally been coming from the state budget, which fact has not helped “autonomy” of universities even before the current Orbán-era starting in 2010. The change with Orbán can be described again by the magic word “unscrupulous”, which I have used in my first answer: before him, political actors have not felt the courage to openly conflict with universities, and they have tried to uphold – even if many times falsely – an image of non-intervention and respect of autonomy, especially when many of the university and academic leaders have been open supporters of the then-opposition Viktor Orbán. Now, after falling out of grace, many of them try to pose as oppositional figures against him, but that basically just adds to the tensions within the opposition.

5. Much has been said about the democratic backsliding of Hungary, this illiberal democracy of Viktor Orbán. How does this latest change in university structure fit into all this?

Logically. See the examples in answer to Q1.

6. European leaders have been anxious about how to slow down this decline for years. What could be done?

They should actually start doing something – first understanding the way how Orbán thinks would be a great step. He is not a “traditional European” leader. The magic word is again “unscrupulous”. He does not care about “European political cultural values”, he is more of a hit-and-run politician. He uses opportunities as they show up, sometimes disregarding consequences on the long run. What is very important, he dares to take risks, while he is often obviously well-informed about the games he enters. He does not care about bad reputation, what’s more, he uses that proudly by appealing to many Hungarians’ “the whole world is against us” feeling, turning it into something they feel they shall also be proud to. Traditional “European deals” do not work with him, the only possibility that European leaders can do is to try to narrow the field of maneuvering for him: connecting EU funds to certain values like rule of law is a very important first step.

7. Are you optimistic about the 2022 elections in Hungary? Do you believe in the defeat of Viktor Orbán? Why?

The current situation does not make it possible to form any prophecies, for many reasons. The parties of the political opposition may try to cooperate and form a one-on-one front against all candidates of Fidesz on the elections, they may even conduct the “oppositional primaries” for the first time, scheduled for the fall of this year, but there are still an enormous amount of work to be done, if they want to challenge Orbán and his party successfully next spring. And even if they succeed, the problem of the “deep state” mentioned in the first answer will become a serious reality…

Meghosszabbítják. Megint. Miért is ne? Megtehetik…

Az Alaptörvény-ellenes veszélyhelyzetet. Megint csak úgy, mint a kisvasutat Bicskéig. Mert miért is ne? Jogállam, Fidesz… Ahol úgy néz ki a parancsra jogalkotás, hogy gond nélkül írják vissza azt a törvényt, amivel a CEU-t elüldözték olyanra, hogy a Fudan-t azzal hozhassák be helyette.

Nem kell ezt túlelemezni, egyszerű ez, mint a faék. Ismétlem, jogállam, Fidesz.

Heti TV pirkadati beszélgetés online oktatásról, előválasztásról

Tegnap reggel újra a Heti TV-ben vendégeskedtem, a lassan szokásosnak tekinthető, kötetlenebb hangvételű beszélgetést folytattuk Breuer Péterrel, amelynek során persze hangsúlyosan merültek fel az előválasztással kapcsolatos kérdések is.

Ezzel kapcsolatban Péter megpendítette, ami amúgy a hozzám eljutott üzenetekből is kiviláglik, nevezetesen hogy akarok-e valamiféle politikai szerepet vállalni, részt venni az előválasztáson, illetve arra is rákérdezett, hogy mintha kevésbé látná a “politikai” véleményeimet mostanában. A válasz nagyon egyszerű, és ahogy szerintem általában lejön azok számára, akik figyelnek: ha nem értek egyet valamivel, azt nem akarom felvállalni, csak azért, mert viszonzásképpen várok vagy remélek valamit. Erre eddig sem volt szükségem, ezután sem lesz. Amikor például az ellenzéki pártok olyasmik mellett kötelezik el magukat, vagy tűzik a zászlajukra, amikkel nagyon nem tudok egyetérteni, akkor én annak semmilyen módon nem akarok az élére állni, lett légyen az ellenvéleményem politikai, szakmai, vagy elvi természetű. E háromból az első leküzdhető, a második félretehető (optimális esetben szakmai ellenérvekkel kiiktatható), a harmadik viszont nem mozdítható. Eddigi nyilvános politikai szerepvállalásaim, köztük esetleges hibáimmal mind megfeleltek ennek a kritériumrendszernek, és ezen nem is fogok változtatni. A jelen helyzetben a háttérből, szakmai munkával és más módokon szívesen támogatom a kormányváltás ügyét, de a frontharcos szerepkört jelenleg örömmel meghagyom azoknak, akik másképpen gondolkodnak. Csak halkan jegyzem meg, hogy utána viszont jó lenne végre azt is látni, hogy majd levonják a konzekvenciákat is végre – és nem látunk továbbra is abból nagyon jól megélő politikai szereplőket a nulla értékű, vagy a kifejezetten káros tevékenységeik után, vagy épp annak ellenére…

Azt gondolom, hogy Péter kérdésére ez a szövegrész jól összefoglalja a lényeget: “amikor viszont már nem vagyok aktor, akkor már nem biztos, hogy más aktoroknak a terveit ugyanolyan lelkesedéssel szeretném szétrugdosni, mint ahogyan páran élvezetet leltek abban, hogy az én terveimet szétrugdossák annak idején… Nem vagyunk egyformák.” Ennyi.

Új európai jobboldali pártcsalád formálódóban?

Miután a Fidesz európai parlamenti képviselői a néppárti frakcióból kiesve függetlenekké váltak, majd ezután a magyar kormánypárt elveszítette tagságát az Európai Néppártban is, nem meglepő módon felgyorsulni látszanak azok, az egyébként amúgy is régebb óta zajló folyamatok, amelyek a Fidesz új helyét próbálják kijelölni az euróőai politikai térben. Ennek első lépéseként jelenik meg Orbán Viktor, Matteo Salvini és Mateusz Morawiecki budapesti találkozója, amelyen végül egyfajta “európai reneszánszt” hirdettek meg – jelentsen ez akármit.

Erről a találkozóról beszéltünk péntek reggel az ATV Start műsorában:

Néhány dologgal szeretném kiegészíteni az elhangzottakat, aminek a kifejtésére az interjú során se idő, se lehetőség nem volt.

Amit mindenképpen világosan kell látni, hogy akármilyen irányba is mozdulnak majd el a dolgok, annak egyes elemeit nem a Fidesz és nem Orbán Viktor fogja mozgatni, akárki akármit állít, beleértve ebbe a szégyentelen kormány- és Fidesz-propagandát, vagy akár az Orbán Viktor végső nagy bukását minden brüsszeli mennydörgésben előre látó ellenzéki csatornákat és megmondókat. Sőt, még csak nem is a két másik szereplő. Persze, politikusokról beszélünk, akik saját maguk szerint mindent és mindent is irányítanak, kézben tartanak és megoldanak, miközben hol a migránsokat, hol a koronavírust fektetik két vállra, ahogy éppen a közvéleményük elvárja, de ez a történet ennél sokkal több szereplős.

A Fidesz (és annak 12 EP-képviselője) kedvéért sem a jelenleg 74 fős Identitás/Demokrácia Csoport (ID – ahol Salvini pártja tényező), sem pedig a 62 fős Európai Konzervatívok és Reformerek Csoport (ECR – ahol a lengyel kormányfő Jog és Igazságosság pártja dominál) nem fog feloszlani, vagy egyszerűen egyesülni. Több okból sem, ezek közül csak egy, amit az interjúban is említettem, miszerint vannak feloldhatatlan ellentétek az egyes tagpártok között – az ID tíz, az ECR pedig tizenöt uniós tagállamból érkező képviselőből áll össze, igen vegyes eloszlásban. Az is nagyon számít, hogy egy új konstelláció, egy új csoport előrelépést jelentene-e az abban részt vevő politikai erőknek.

Nos, tekintettel arra, hogy az ID-n belül Salvini 28, az ECR-en belül a Jog és Igazságosság 24 taggal bír (plusz számolhatnak három pártonkívülivel), a jelen csoportjaikban viszonylag erősnek számítanak. Igazi pozíciós előnyt az jelentene számukra, ha az ID és az ECR csoport egyesülne, a Fidesszel kiegészülve, ezzel valóban létrejönne az EP második legnagyobb frakciója, ami az arányosan kiosztható parlamenti helyek és feladatok tekintetében valós befolyás-növekedést jelentene, plusz ezt tudná a kormánymédia itthon hatalmas győzelemként, Orbán hatalmas európai befolyásolási képességeként elbábozni, de Orbán 12 gyalogja nem tudná pótolni az ebben az együttműködésben részt venni a jelen hírek alapján nem hajlandó 23 francia szélsőjobbos képviselőt, akik jelenleg az ID csoport második legnagyobb részét teszik ki. Abban pedig egyáltalán nem vagyok biztos, hogy akár Salvini, akár Morawiecki számára vonzó opció, hogy a jelenlegi csoportbéli biztos domináns szerepüket feladják, és összebútorozzanak Orbán Viktor 12 fős csapatával, ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy az idei őszi németországi választások közeledtével a német AfD 11 képviselőjével való közösködés a Fidesz számára is kellemetlen lenne. Ha már a “bent vagyok, de a kirúgás előtt inkább magam lépek ki” játékkal megtette azt a politikai szívességet a CDU/CSU számára, hogy nem vitte kenyértörésre a vitáikat (amivel persze a saját arcmentése is a célja volt), az AfD-vel való szorosabb kapcsolatról szóló döntést bőven megéri az ottani eredmények ismeretéig eltolni, amikor már jobban be lehet árazni a CDU/CSU nyilvánvaló rosszallását.

Még számos egyéb szempontot végig lehetne venni, én most azokat ragadtam ki, amik szerintem jelenleg a leginkább fontosak. Most Budapesten még maguk az érintett politikai szereplők is ködösen nyilatkoztak, láthatóan még nincs kiérlelt döntés, vagy jövőbe mutató stratégia. Összességében most az a tippem, hogy nem lesz csoda vagy politikai földindulás, idővel a Fidesz egyszerűen csatlakozni fog valamelyik csoporthoz, nagyjából szinkronban a ’22-es választási kampánnyal, és inkább az ECR lesz az a csoport. A 12 fideszes tag ott a lengyel Jog és Igazságosság után a második legnagyobb csoport lehet, azaz az ECR csoport relatív jelentéktelenségén belül relatív jelentőséget tudnak majd mesélni, ami politikai kommunikációs szempontból létfontosságú kérdés. Ennek megfelelően persze illúzióink ne legyenek, a kormánypárt és csahosai mindenképpen hatalmas győzelmet fognak majd hirdetni…

A Fidesz-EPP szakítás után – lehetséges hatások

Pár napja került sor egy online beszélgetésre a második kerületi Demokratikus Koalíció szervezésében, aminek során a Fidesz és az Európai Néppárt immár véglegesnek tűnő szakítása utáni helyzetről beszélgettünk Nagy Eszterrel.

A Zoom-on rögzített beszélgetésről készült videó itt elérhető:

Korábbi bejegyzések a Fidesz-EPP viták témájában:

Interview about the Hungarian political situation

I was contacted by a journalist from Brazil with a few questions related to the Orbán regime, Hungarian politics, rule of law etc. The interview is available online now in Portuguese, below You may find…

Új európai jobboldali pártcsalád formálódóban?

Miután a Fidesz európai parlamenti képviselői a néppárti frakcióból kiesve függetlenekké váltak, majd ezután a magyar kormánypárt elveszítette tagságát az Európai Néppártban is, nem meglepő módon felgyorsulni látszanak azok, az egyébként amúgy is régebb óta…

A Fidesz-EPP szakítás után – lehetséges hatások

Pár napja került sor egy online beszélgetésre a második kerületi Demokratikus Koalíció szervezésében, aminek során a Fidesz és az Európai Néppárt immár véglegesnek tűnő szakítása utáni helyzetről beszélgettünk Nagy Eszterrel. A Zoom-on rögzített beszélgetésről készült…

Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.

A “vakcinák harca-trilógia” után a valóság…?

A nyilvánosan még nem elérhető előkészítő anyagokba betekintést nyert Bloomberg tegnapi híre szerint úgy tűnik, lehullt a lepel a nagy kérdésről, és nem, az Európai Bizottság nem fog pozíciót foglalni az EU által engedélyezett-nem engedélyezett vakcinák kérdésében. Ez pont az, amire utaltam a vakcina-“trilógia” utolsó írásában, ami nem véletlenül “Vakcinák harca – a jedi nem tér vissza, nem is volt” címmel jelent meg…

Vakcina-trilógia:
1. Vakcinák harca (2021.02.25.)
2. Vakcinák harca – a rezsim visszavág? (2021.02.28.)
3. Vakcinák harca – a jedi nem tér vissza, nem is volt (2021.03.01.)

Szóval a vakcinaútlevelekben megjelenik ugyan információként a felhasznált oltóanyag, de nem zárják ki az EU által nem, csak a tagállamok által engedélyezett vakcinákat. Köztes megoldásnak tűnik, de igazából nem jelent mást, mint hogy a Bizottság egyszerűen elfogadja azt a jogi valóságot, amire az első írásban, illetve az annak alapjául szolgáló első sajtónyilatkozatomban az Átlátszónak már igyekeztem felhívni a figyelmet: a nem kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó kérdésben az Európai Bizottság nem fog izmozni a tagállamokkal. Még akkor sem, ha Magyarországon már megint sokan remélték vagy várták el, hogy majd “a ZEU” megoldja, meg odacsördít Orbánnak, meg ilyesmi… Hányszor kell majd még arcra esni ebben a témában…? Egyelőre úgy tűnik, hogy a “rezsim”, azaz a magyar kormány blöffje be fog jönni.

Ugyanakkor a Bizottság megoldása (pontosabban annak kiszivárgott terve) egyelőre több kérdést felvet. A legfontosabb, hogy ha ez így megszületik, de egyes tagállamok továbbra is ragaszkodni fognak az orosz/kínai vakcina elutasításához, akkor megtehetik-e majd, hogy annak alapján valóban ne engedjenek be azokal oltottakat. Elvileg erre a kérdésre egyértelmű nemleges válasz adható, hiszen épp az lenne az egységes uniós dokumentum lényege, hogy biztosítsa az utazások lehetőségét – a gyakorlatot és az esetleges vitákat pedig még meglátjuk. Sok függ majd a végleges szövegezéstől, és ez dobja fel a következő kérdést: amikor a Bizottság javaslata a jogalkotási eljárás során az Európai Parlament, illetve a tagállamok minisztereiből álló Tanács elé kerül majd, ott a szöveg még változhat – és ne legyenek illúzióink, ebben a kérdésben biztosan lesznek majd viták.

“Kuss, én így szoktam leszállni” – FIDESZ – EPP

Érdemes pár szót összefoglalóan ejteni a Fidesz – Európai Néppárt helyzetről. Pár napja adtam egy interjút a témában, az ebben foglaltakat nem fogom újra leírni, amiket ott állítottam, nagyjából mind bejöttek. Úgy gondoltam, várok egy pár napot, és az utána történtekkel egybefoglalva lesz érdemes ránézni a kérdésre.

A Fidesz frakcióból való kilépése/kidobása előtt egy nappal korábbi interjú itt nézhető vissza:

Ahogy az interjú során jeleztem, az egész kavarás a frakcióbéli tagság miatt igazából arról szólt, hogy a Fideszt magából a Néppártból is kitehessék végre. Erre azért nem került sor idáig, mert egyszerűen hiányzott az eltökéltség. A 2019-es felfüggesztés is annak a jele volt, hogy több tagszervezet (azaz más uniós tagállamok jobbközép pártjai) esetében volt egy aggodalom: vajon a jobbszél felé sodródó orbánista populizmus állandó szemponttá válik, amihez bizonyos mértékig politikai szükségességé válik igazodni, vagy egyszerűen ki lehet kukázni azt. A tény, hogy a 2019-es EP-választáson nem tört át ez az irányzat, a lengyel PiS párt befolyás-vesztése és Trump bukása együttesen a húzodózókat is meggyőzték arról, hogy Orbán és a Fidesz sokkal inkább zárvány, nem pedig globális rendszeralkotó elem, így végül nem is váratott sokat magára, hogy a Néppárt vezetése irányából is megérkezzenek az erre irányuló elképzelésekről szóló hírek. Szóval arra hivatkozással, hogy a Fidesz EP-képviselői nem a néppárti frakcióban ülnek, a pártbéli tagság is megszüntethető.

A kérdés, hogy erre mikor kerül sor. Mert hogy sor kerül rá, nem kérdés, erre nem csak jelentős néppárti szereplők törekszenek, hanem maga Gulyás Gergely is lényegében elismerte azt, bár annak módja is igen árulkodóra sikeredett, amikor azt “technikai” kérdésnek minősítette. Ugyanis ennek nagyon nem “technikai” kérdésnek lennie. A pártból való kizárásról nem “technikai”, hanem nagyon is politikai döntést kell majd hogy hozzon a Néppárt fő döntéshozó testülete – Gulyás elszólása pedig arra utal, hogy részükről az egész már lefutott játék, eszük ágában sincs harcolni a tagságukért. Persze, hogy nincs, hiszen mint arra már utaltam nagyon-nagyon sokszor és sok helyen, az már rég eldöntött kérdés, hogy ott hagyják a Néppártot, csak az számít, hogy azt at itthoni belpolitikai szinten győzelemként adhassák el. Ez abból is látszik, hogy a frakcióból való sértett kilépés ténye amúgy ellehetetlenít minden, a pártszervezetben való tagság védelmére felhasználható érvet: az ellenoldal mondhatja, hogy a Fidesz maga léptette ki a teljes delegációját a frakcióból. Nyilván ezt a Fideszben is nagyon jól tudják.

Hogyan tovább? Személy szerint az ECR (Európai Konzervatívok és Reformerek) frakció irányában való mozgást látom a leginkább valószínűnek, nem csupán valamiféle ideológiai egyezés okán (ennek az európai politizálásban messze nincs mindent felülíró értéke), hanem azért is, mert ez kecsegtet a legjobb ár-érték arányú eredménnyel. Maga az ECR rögtön szolidaritásáról biztosította a Fideszt, ami teljesen érthető, hiszen annak számára ez növekedési lehetőséget jelent.

De mi is ez az ECR? Nagyon régóta mondom, hogy ennek a pártcsaládnak/frakciónak már maga a léte is hű lenyomata az európai szintű pártpolitizálás sajátosságainak. 2009-es megjelenése a brit konzervatívoknak volt köszönhető, akik már akkor is egyfajta delíriumos pre-Brexit állapotban zakatoltak, és szerettek volna egy, a Néppártnál euro-szkeptikusabb politikai vonalat – emiatt az akkori EP-választás után a Konzervatív Párt megválasztott EP-képviselői már nem a Néppárt frakciójába ültek be. Annak idején ezt személy szerint nem láttam rossz dolognak, ugyanis szükségesnek láttam, hogy az euro-szkeptikus (inkább úgy szoktam mondani, hogy “kevésbé integrációpárti”) politikai gondolkodás elváljon végre a lábszagú szélsőjobbtól és a sokszor zavaros szélsőbaltól – korábban az integráció-kritika igazából e pártok sajátja volt. Ám új frakciót a britek önmagukban nem tudnak csinálni, ehhez partnerek, más szervezetek és személyek is kellenek, így bútoroztak össze a korábban mindenki által inkább a szélsőjobbhoz tartozónak tekintett, az uniós politizálás fő vonalából kimaradó lengyel kormánypárt, a PiS képviselőivel, akik számára ez tökéletes lehetőség volt, hogy a jobbszélről a közép felé pozicionálhassák magukat, valamint más szervezetekkel, hogy meglegyen a frakció alakításához szükséges létszám, valamint a képviselt tagállamok száma.

Épp ez biztosított 2009-ben lehetőséget Bokros Lajosnak is: ő a Néppártban annak idején még szintén tag MDF jelöltjeként a néppárti frakcióba szeretett volna beülni, ám ezt “nagyvonalúan” megakadályozták a sértett fideszesek. Emiatt a függetlenség nézett ki neki, ám személyében hozott plusz egy államot az új frakcióhoz, ami igencsak vonzóvá tette őt a frakció szervezőinek szemében. Nem is habozott sokat, a megfelelő ellentételezésért cserébe be is állt, ahogy ezt ilyenkor csinálni kell. Az eset pikantériája, hogy ez annak idején az MDF néppárti tagságába került: az egykori rendszerváltó pártot a fideszesek lobbizására kizárta a Néppárt, azzal az indokkal, hogy annak képviselője nem a néppárti frakcióba ült be. Ismerős?

Amúgy érdekesség, hűen jellemzi az európai pártcsaládok működését, ráadásul még vicces is, hogy az olasz Salvini, aki Orbán Viktor hazai rajongói személyében hű barát és szövetséges, rögtön rányomulna a Fidesz még ki sem hűlt helyére az Európai Néppártban. Mert szép dolog a barátság, de a politikában a pozíció még szebb…

Az a pozíció, amit a Fidesz elveszített, hadoválhatnak akármit azoknak, akik még kíváncsiak arra, amit mondanak.

A témában született korábbi posztok:

A Fidesz és az Európai Néppárt

Az ATV Híradó mai adásában arról nyilatkoztam, hogy milyen mozgástere van a Fidesznek az Európai Néppárttal kapcsolatos vitájában. Eltávolítják-e a…

Vakcinák harca – a jedi nem tér vissza, nem is volt

Ma megjelent egy érdekes – és fontos, általam nagyon várt – tweet az Európai Bizottság elnökétől. Az általam eddig folyamatosan feltett kérdés, amire valamiért mindenki úgy tűnt, hogy tudja a választ (hogy honnan, nem tudom, de kezdek leszokni arról, hogy a mindent tudó embertársaimtól megkérdezzem a mindentudásuk okát, mert jellemzően megsértődnek), hogy vajon a majdani uniós vakcinaigazolványban megjelenik-e a felvett oltóanyag típusa. Idáig mindeni ezt azzal intézte el, hogy “hát persze”, én viszont próbáltam jelezni, hogy nem tudjuk, és ez fontos lesz. Na, hát most már lehet elképzelésünk:

A Bizottság azért fontos szereplő, mert ő teszi az előterjesztést a jogszabály tartalmára. És ezek szerint a felvett vakcina típusa NEM szerepel a majdani vakcinaútlevélben, csupán az oltottság ténye. Ez nehéz helyzetre vezet azoknak a tagállamoknak a tekintetében, akik eddig már állást foglaltak abban a tekintetben, hogy nem hajlandóak oltottnak tekinteni a nem az EU által jóváhagyott vakcinákat felvetteket: miután az uniós okmány nem fog erre vonatkozóan adatot tartalmazni, nem tudják mi alapján alkalmazni majd ezt a gyakorlatot.

Az Európai Bizottság tehát nem adja meg a magyar kormány blöffjét. Miért? Több lehetséges oka lehet. Egyszer a jog. Ahogy az első témabeli posztomban utaltam rá, komoly diszkriminációval kapcsolatos jogsértésekre vezethetne, ha nem így tesz. A másik pedig természetesen a politika: az Európai Néppárt és a Fidesz közti feszültség szerdán jó eséllyel véget érhet azzal, hogy végleg kidobják a Fideszt (akit érdekel, holnap kora reggel ezzel a témával az ATV Start adásában leszek kb. 7 óra környékén), és egyszerűen nem hiányzik amellé egy másik balhé. Ha erről van szó, az a Néppárt utolsó nagy árulása lesz az európaiság eszméjével szemben, miközben persze azzal fog tündökölni, hogy végre keményen fellépett – csak közben teret engedett Orbán zsarolásának. Mert egyre inkább tényként fogható fel, hogy ő arra játszik, hogy az EU által nem jóváhagytott vakcinákkal beoltott tömegek tényével zsarolja az EU-t. Úgy látszik, sikeresen, hiszen a Bizottságnak nem volt kedve belemenni ebbe az utcába.

Az egyéb következtetéseket mindenki vonja le magának.

Mit lehet ilyenkor tenni? A Bizottság javaslatát az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell elfogadnia, hogy az jogszabállyá váljon. Mind a két intézményben számíthatunk komoly vitákra. Nagyon jó lenne, ha a magyar ellenzéki EP-képviselők ennek során megpróbálnák ráirányítani a figyelmet arra, hogy Orbán effektíve a magyar lakosságot túszul ejtve próbál magának pozíciókat kiharcolni, és közvetlenül próbálnának együttműködni azoknak a tagállamoknak a képviselőivel, akik várhatóan a Tanácsban ellenezni fogják a Bizottság javaslatának oltóanyag típusa nélküli verzióját. Itt az ideje például végre nem csak felismerni, hanem a gyakorlatba is áttenni azt a tényt, hogy a V4 halott, miután mind a lengyel, mind a cseh álláspont gyökeresen ellentétes a magyarral…

Kiegészítés (2021. március 2., 0:40): a poszt közzététele után több helyen is megjelent, hogy de bizony, von der Leyen azt mondta, hogy benne lesz az uniós vakcinaútlevélben az oltóanyag típusa. Ilyen kijelentés egyetlen esetben volt, az uniós vezetők február 25-i videokonfernciája után utalt erre a Bizottság elnöke így: “Január végén a Bizottság támogatása mellett a tagállamok megegyeztek, hogy egy orvosi célú oltási igazoláshoz milyen típusú adatokra van szükség”, és itt említi meg az oltóanyag típusát is. Igen ám, de ez a kijelentés nem a vakcinaútlevélre, hanem általánosságban az “orvosi célú igazolásokra” vonatkozik, ami után maga az elnök is azzal folytatta, hogy ez a tagállamok rendszereinek szükséges adatai, amire építve (következő bekezdés) a Bizottság vállalja, hogy közös rendszert alakít ki. Ám itt már nem tesz említést a vakcina típusáról, sőt… Itt megint érdemes szó szerint idézni: “És nagyon fontos, hogy ez a rendszer semleges a politikai döntések tekintetében. Átadható az információ, miszerint ‘ezt a személyt beoltották’; átadható, hogy ‘ennek a személynek negatív a PCR-tesztje’; vagy például hogy ‘ez a személy már átesett a COVID-19 betegségen és már immunis’. Szóval az információ tekintetében semleges.” Itt már szó sincs az oltóanyag típusáról.
Azt is érdemes hozzátenni, hogy az aznapi videokonferencia összegzésében sem jelenik meg semmi arról hogy a vakcinaútlevél adattartalma tekintében bármilyen megegyezés született volna, pedig ez van akkora jelentőségű kérdés, hogy legalább utalás lett volna rá. Sőt, az alkalmazott “Ma ugyanakkor úgy tűnt, hogy e fontos témában egyre közelebb kerültek egymáshoz az álláspontjaink. Az Európai Tanács később vissza fog térni erre a kérdésre.” szöveg egyértelműen arra enged következtetni, hogy nem volt megegyezés a kérdésben. Viszont a Bizottság elnöke az uniós vezetők “január végi” megegyezéséről beszélt, szóval érdemes ránézni azok január 21-i videokonferenciájára. A Bizottság erre az ülésre készített előterjesztésében sincs semmi konkrétum a vakcinaútlevelek részletes adattartalmáról, csak általánosságok. A találkozó után közzétett elnöki következtetésekben sem jelenik meg konkrét megállapodás, azon túlmenően, hogy “a vezetők megállapodtak abban, hogy ki kell alakítani az egészségügyi célú oltási igazolás szabványosított és interoperábilis formáját”, szóval csupán arról, hogy majd meg kell benne állapodni.
Szóval érdemes óvatosan kezelni a kijelentéseket. Egyvalami egyértelmű: nincs megegyezés.

Vakcinák harca – a rezsim visszavág?

A két napja közzétett rövid elemzésemet érdemes kiegészíteni egy igen aggasztó tényezővel, ami a tegnapi Közlönyben jelent meg.

Volt nekünk egy nemrég, február közepén elfogadott kormányrendeletünk, ami a “60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet a koronavírus elleni védettség igazolásáról” címet viseli, lényegében ez arról szól, hogy hogy nézne ki a magyar “vakcinaútlevél”. A tegnapi közlönyben közzétett módosítások konkrétan minden, az oltóanyag típusára vonatkozó utalást kivesznek ebből az alig két hete megalkotott kormányrendeletből.

Lásd a módosító kormányrendelet szövegét (4. és 5. §):

4. § A koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.)
a) 3. § (1) bekezdésében az „az EESZT útján haladéktalanul továbbítja” szövegrész helyébe az „az EESZT útján
– a védőoltás típusa kivételével – haladéktalanul továbbítja” szöveg,
(…)
lép.
5. § Hatályát veszti az R2.
a) 2. § (1) bekezdés e) pontjában a „valamint a védőoltás típusát,” szövegrész,
b) 4. § (3) bekezdés c) pontjában a „védőoltás típusát,” szövegrész.

Kormány 86/2021. (II. 27.) Korm. rendelete egyes veszélyhelyzeti kormányrendeletek módosításáról

Normális körülmények között nevetnék, és előadnám az ilyenkor szokásost arról, hogy vajon mennyire “előkészített” egy olyan jogszabályszöveg, amihez ilyen gyorsan hozzá kell nyúlni. De itt most attól tartok, nagyobb a gond. Ahogy a korábbi posztban írtam, egyelőre még nincs uniós vakcinaútlevél, az egyes tagállamok saját maguk barkácsolják a saját szabályozásaikat. Az azóta megtartott uniós csúcstól a nyilvánossághoz kitett dokumentumok alapján nem lettünk okosabbak, azon nem született döntés arról, hogy az a dokumentum hogy nézzen ki, de attól függetlenül nagyon jól láthatóan formálódik az uniós tagállamok körében egy egységes elutasítás az EU által nem engedélyezett oltóanyagok tekintetében. Ennek minden bizonnyal az uniós csúcson hangot is adtak a tagállami vezetők.

Ehhez képest rögtön másnap a magyar kormány, miután büszkén járta a maga különútját a vakcinák tekintetében (legalábbis a duma szintjén), pánikszerűen próbálja eltüntetni annak az oltott polgárok kezébe adott nyomait és bizonyítékait. Véletlen lenne?

Nem hiszem. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kormánynál is érzékelték azt a problémát, amiről a múltkor írtam (azért vannak ott is olyanok, akik látnak a pályán), ez Orbán Viktor számára is egyértelművé vált a 25-26-i uniós csúcson, és a jó előre látható konfliktusra készülnek. Ennek a kárvallottjai persze megint mi, a magyar polgárok leszünk: ott állunk majd a határokon a kezünkben az oltási igazolásunkkal, amiből nem fog kiderülni, hogy milyen oltóanyagot kaptunk, és ennek egyelőre nehezen kiszámítható következményei lesznek. Ha lesz uniós vakcinaútlevél, a felvett oltóanyagra vonatkozó kötelező adattartalommal, akkor emiatt a módosítás miatt az semmit nem fog érni. Ha nem lesz, és az egyes tagállamok szabadon döntenek, akkor azért nem fog érni semmit, mert azok elő fogják írni, hogy látni akarják ezt az információt is. És még sorolhatnám a lehetséges opciókat az egyelőre előre nem látható szabályozások függvényében, a lényeg, hogy így vagy úgy, de mindenképpen az lesz a vége, hogy mi járunk rosszul.

Már csak az a kérdés, hogy a kormánynak ez miért éri meg? Nekem ez az egész kezd egyre jobban bűzleni.