Tegnap folytattunk egy hosszabb beszélgetést a Hit Rádión az Ukrajnában történtekről, azaz arról, a korrupcióellenes intézményrendszert átalakító törvényről, ami sokak szerint akár Ukrajna európai integrációját is megnehezítheti.
Emellett szóba került sok minden más is, többek között a pár napja elfogadott USA-EU kereskedelmi megállodással kapcsolatos kérdések is.
Nemrég született egy igen érdekes ítélet az Emberi Jogok Európai Bíróságán a Păcurar v. Románia ügyben. A bíróság azt mondta ki, hogy a vagyonuk eredetét megmagyarázni nem tudó köztisztviselők érintett vagyona jogszerűen elkobozható, még úgy is, hogy nem állapítanak meg azzal kapcsolatban valamilyen bűncselekményt.
Egyelőre nehéz megjósolni, hogy az ítélet milyen hatással lesz az európai korrupcióellenes politikai erőfeszítésekre, hiszen a strasbourgi döntések egyediek és “csupán” minősítik a létező állami jogszabályi megoldásokat, de azzal, hogy zöld lámpát adott ennek az igen szigorú román megoldásnak, az várhatóan más államok és szabályozók számára is példát tud majd adni. A lényeg, hogy ennek alapján nem lesz elég semmitmondó magyarázatokkal indokolni a fura vagyonnövekedéseket, és lehetségessé válik a megmagyarázhatatlan vagyon elkobzása. Ugyanakkor azt is rögzíteni kell, hogy az ügy, és az eset olyan tisztviselőkre alkalmazandó, ahol az adott tisztviselő vagyonnyilatkozati kötelezettsége a kinevezéshez/beosztáshoz kötődik alkalmazási feltételként, tehát pl. választott, politikai pozíciók esetében automatikusan nem – ugyanakkor ha egy állami jogalkotó ahhoz köti, akkor az lehetséges, és nem fogja a tulajdonhoz, vagy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelenteni, amennyiben a végrehajtása a bíróság által korábban körvonalazott kritériumok mentén történik. Ez iránymutatást jelenthet más államok számára is, hogy hasonló jogintézményeket és megoldásokat alkalmazzanak a jövőben.
Beszéltünk kicsit hosszabban erről a 24.hu oldalnak, amit aztán szemlézett a hvg.hu is.
Ahogy megütötte a sajtót a címben jelzett hír, rögtön felbolydult a média és a közvélemény.
Rögtön szeretném rövidre zárni a zöldséget: a kormány és a médiája folyamatosan a nemsokára távozó Pressman nagykövet körül pörög, de ez teljesen értelmetlen. A döntést nem a nagykövet hozta, az Washington DC-ben született meg a szövetségi kormányban. Ehhez képest ahogy Szijjártó Péter a Facebookon reagált: „Ez a bukott amerikai adminisztráció által Magyarországra küldött, innen azonban sikertelenül és dicstelenül távozó nagykövet személyes bosszúja Rogán Antallal szemben. Milyen jó, hogy néhány nap múlva már olyan emberek fogják vezetni az Egyesült Államokat, akik barátként és nem ellenségként tekintenek hazánkra.”, érdemes lehet megjegyezni, hogy Rogán Antalra egy olyan rendelet alapján vetettek ki szankciókat most, amit még 2017-ben az állítólag jóbarát Trump elnök írt alá, az annak alapjául szolgáló Magnyickij-törvényt pedig kétpárti támogatással fogadta el a Kongresszus, még az Obama-adminisztráció idején. Tehát meg lehet probálni ezt belekalapálni az ORbánék számára tetszetős narratívába, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog.
Az ATV Aktuál kedd esti adásában külön felhívtak, hogy a vendégek beszélgetése előtt adjak egy gyors áttekintést a témáról (33:13-tól):
Majd ma a Hit Rádión egy hosszabb beszélgetést is lefolytattunk, amelynek során sikerült kitérni több részetre is:
Amióta az év elején kirobbant a hír, hogy a Tanács az Európai Bizottság javaslatára befagyasztja az Erasmus+ és a Horizont Európa programok finanszírozását azokon az egyetemeken és egyéb intézményeken, amelyeket a kormány az elmúlt időszakban ún. “közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok” irányítása alá szervezett ki a kormány, folyamatosan megy a kommunikációs háború a kormány és a… majdnem azt mondtam, hogy az ellenzék, de igazából a kormány és a valóság között. A mai hír, miszerint „a politikusok hajlandóak visszalépni”, várhatóan nem fog nagy változást okozni. Lássunk kicsit tisztábban!
Orbán Viktor a brüsszeli döntés után pár nappal azzal reagált arra, hogy “hogy politikusok ülnek egy egyetem kuratóriumában, Nyugat-Európában egy általános gyakorlat, semmi rendkívüli nincs benne”, amit rögtön elkezdett ismételgetni a kormánypárti propagandamédia. Rögzítsük gyorsan az elején: a Bizottságnak, akármit is állít a kormány, és az általa kitartott propagandisták, nem azzal van gondja, hogy politikusok, kormányzati emberek is részt vesznek az egyetemek ellenőrzésében. Ez a hazug duma csak arra jó, hogy a kedvenc kommunikációs játékot játszhassák: kettős mércére hivatkozhassanak, erőltessék a szokásos sérelmi politizálást, amire oly vevők a tudatlan, tájékozatlan hír- és politikafogyasztók. Megkockáztatom, a Bizottságnak még azzal sincs komoly gondja, hogy ezekben a zavaros testületekben milliós juttatásokat vesznek fel a kormány aktorai és nyaloncai, bármi ellenszolgáltatás, az adott intézmény működéséhez való bármiféle érdemi hozzájárulás nélkül.
Akkor viszont mivel van gondja? Miért látja ebben az uniós pénzek ellopásának veszélyét, ha egyszer állítólag ez a nyugati állami egyetemeken is bevett gyakorlatnak számít?
A válasz nagyon egyszerű: a Bizottság az uniós források elköltésének jogszerűségét azért látja veszélyben Magyarországon azzal, hogy kormányzati politikusok ülnek a kuratóriumokban, mert ezek a kuratóriumok nagyon sok különbséget mutatnak a nyugati egyetemi “társaikhoz” képest. E különbségek miatt pedig ezek a kormányközeli döntéshozók a kormány által kialakított szabályok szerint döntő, zavartalan és megkerülhetetlen befolyással bírnak az adott egyetemre, kutatóintézetre érkező uniós források elköltésére, ami a korrupció melegágya.
Hogy ez világos legyen, vegyük számba, hogy a kormány által példaként hangoztatott nyugat-európai állami egyetemeken működő modell milyen pontokon különbözik a magyar kormány által bevezetett borzalomtól:
Ezek a pontok teljesen világossá teszik, hogy mi a probléma. És legyünk őszinték: ezen nem fog segíteni, hogy most a kegyúri döntéssel kinevezett arcok kegyúri érdekből lemondanak esetleg a kinevezésükről. A problémát nem fogja megoldani, és ha van egy kis esze, az Európai Bizottság sem fogja elfogadni, azzal ugyanis jó eséllyel csak életben tartaná a kormány “kettős mércét” emlegető hazugságát.
A rendszert magát kell megszüntetni, úgy ahogy van, vagy legalábbis tisztességessé alakítani.
Ma a brüsszeli Euronews kérdezte meg a véleményemet az Európai Parlamentben kirobbant korrupciós botrány egyes jogi kérdéseivel kapcsolatban. Az általuk készített végleges tudósítás itt elérhető, de nyilván a történetnek még messze nincs vége.
A jogi helyzet nem egyszerű, ugyanis magának az Európai Parlamentnek, de általánosságban az Európai Uniónak sincs bármilyen, ilyen helyzetekben alkalmazandó jogi szabálya. Emiatt most is a belga hatóságok a belga jogszabályok mentén tevékenykedtek egy olyan bűncselekmény miatt, ami elvben az Európai Unió, illetve annak egyik intézménye ellen irányult, ám mivel arra Belgium területén került sor, a klasszikus, területi joghatóság alapján eljárva. Mivel az Európai Parlament sietett leszögezni, hogy teljes mértékben együttműködik a hatóságokkal, és gondoskodik az érintett képviselő mentelmi jogának felfüggesztéséről, ebből úgy tűnik, hogy nem lesz jogi-politikai probléma.
Ugyanakkor a helyzet nem mindig ilyen tiszta. A magyarok számára ismert “KGBéla” ügy feldobta azt a – számomra legalábbis – mai napig nyitott kérdést, hogy vajon egy tagállam alkothat-e olyan bűncselekményt az EU, vagy annak intézményének állítólagos védelmében (lásd az akkor a Btk. 261/A. szakaszába foglalt “Kémkedés az Európai Unió intézményei ellen” bűncselekményét), amivel kapcsolatban nincs ilyen uniós szintű szabály, és ahol az adott intézmények részéről nem is merült fel ilyesfajta védelem igénye. Védheti-e egy tagállam az uniós intézményeket tagállami büntetőjogi eszközökkel? Erre a későbbiekben még külön vissza fogok térni, mert rendkívül érdekes kérdésnek tartom.
Megfontolandó ugyanakkor, hogy az ilyen helyzetekre tekintettel a jövőben az Európai Unió keretében komolyabb figyelmet fordítsanak ennek a jogilag bizonytalan helyzetnek a rendezésére.
Ha már épp itthon vagyok, be tudtam menni tegnap este az ATV “Egyenes beszéd” c. műsorába, hogy beszéljünk az uniós jogállamisági eljárásokról, azokban a Bizottság és a magyar kormány magatartásáról, és hogy megpróbáljuk kb. megfejteni, hogy ez a folyamat merre tart, és mikor milyen módon érhet véget.
A vétójoggal kapcsolatban általam elmondottakhoz ajánlom mindenkinek újra az Élet és Irodalom hasábjain még a nyár elején megjelent írásomat, az abban kicsit alaposabban kifejtett szakmai alapokre építkezem itt is.
A mai nappal megkezdte működését az Európai Ügyészi Hivatal, nem hivatalos nevén az “európai ügyészség”. Ennek alkalmából az index.hu közölt egy cikket, amihez engem is megkérdeztek, ez elérhető itt.
Ennek örömére visszanéztem ezt a 2015. februári interjúmat, ebben az időszakban került először a hazai figyelem érdeklődésének homlokterébe ez az intézmény, amikor az Angela Merkel látogatására időzített civil tüntetésen (aminek az előkészítésében nyilván volt némi szerepem, bár ez nem volt ismert, és az interjút készítő Kálmán Olga sem tudott róla) megjelent az ahhoz való csatlakozás követelése. Az interjúban 3:34-tól van szó erről, valahol szórakoztató, hogy annak idején mennyire ismeretlen volt ez az intézmény itthon, és ehhez képest viszonylag rövid idő alatt mennyire népszerű témává alakult. Ennél már csak az szórakoztatóbb, hogy ha valaki ezt a hat éves (sic!) interjúmat összeveti a tegnapelőtti, ATV Start-os interjúmmal, lényegében ugyanazt mondtam akkor, mint most. Mondjuk, ez sajnálatos “rossz” tulajdonságom, hogy általában mindig ugyanazt szoktam mondani…
A magam részéről nagy érdeklődéssel fogom figyelni, hogy az új hivatal mennyiben váltja majd be a hozzá fűzött reményeket.
Csütörtök reggel a Klubrádión Para-Kovács Imrével beszélgettünk az uniós vakcinaútlevél helyzetéről, jogállamisági és korrupciós kérdésekről. Idő és lehetőség is volt kifejteni a dolgokat, ritka élmény.
Itt visszahallgatható:
Pár nappal ezelőtt egy érdekes és viszonylag hosszú stúdióbeszélgetésben volt módom részt venni a Klub Rádión, Zentai Péter társaságában, az Eurozóna című műsorban.
A téma az volt, hogy vajon az európai uniós tagság és a nemzetközi környezet mennyire tud hatni egy állami kormányzat magatartására, mennyiben tudja megakadályozni az esetleges visszaéléseket. A beszélgetés hangulatára árnyékot vetett a médiahatóság előző nap nyilvánosságra került döntése, amelyben közölte, hogy nem hosszabbítja meg jövő tavasztól a rádió frekvenciahasználati engedélyét.
A teljes beszélgetés visszahallgatható a rádió honlapján, érdemes az egész műsort, a mi beszélgetésünk 30:00 időpontban kezdődik.
Lattmann Tamás honlapja 