Elérhető lett annak a beszélgetésnek a felvétele, amit még november 7-én az EuroFocus podcast számára csináltunk Ónody-Molnár Dórával.
A beszélgetés során téma volt az uniós szankciópolitika, az amerikai-európai viszonyok, az Orbán-kormány mozgástere és manőverezései, valamint azok belopolitikai mesékké transzformálása… Jó beszélgetés volt:
Ma reggel a Heti TV Pirkadat című műsorában kicsit hosszabban beszélgettünk a magyar kormány washingtoni tárgyalásairól és azok eredményeiről. Ennek alkalmával sikerült – a lehetőségekhez képest – egyenesbe tenni a Trump által adott mentesség határozatlan, vagy egy éves határozott ideje kérdését (határozott, el is mondom, hogy miért), tisztázni, hogy mi köze az amerikai szankcióknak az európai uniós szankciókhoz (semmi, el is mondom, hogy miért), stb.
Elérhető lett a YouTube-on a Fotelkommentelő csatorna számára készült beszélgetés, amelynek során arról beszélgettünk, hogy milyen eredményei is voltak a magyar kormány méretes delegációja washingtoni látogatásának.
Energia, szankciók, mentességek, deviza swap, Orbán, Trump, Amerika, magyar külpolitika stb. a beszélgetés lényegében mindent érintett, ami a hírek kapcsán előtérbe került. Persze fontos itt is rögzíteni, hogy amíg a megállapodások leírt szövegei nincsenek, addig lényegében megállapodások sincsenek, és nyilván azok részletes ismerete teszi majd csak lehetővé azok részletes elemzését, addig alapvetően ki vagyunk szolgáltatva a híradásoknak…
Megjelent a Népszaván egy gyorselemzésem a NER washingtoni osztálykirándulá… akarom mondani Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr újabb történelmi diadaláról. A rendelkezésre álló információk elég szűkösek, idővel nyilván egyre több minden lesz nyilvános, úgy lesz egyre szélesebb és szélesebb rálátásunk az “eredményekre”, egyelőre maradjunk annyiban, hogy nem érdemes túlértékelni azokat. A cikkben el is mondom, hogy miért.
A cikket itt lehet elolvasni.
Várhatóan a téma elég felkapott lesz a következő időben, úgyhogy lesz még mit olvasni…
Ma a Hit Rádióban lehetőségem volt kicsit bővebben beszélni a címben jelzett témáról. Két törvényjavaslatról van szó, az egyik a nemzetbiztonsági átvilágítás szabályait módosítja, a másik pedig a minősített adatok automatikus felülvizsgálatát törli el.
Amikor meghallottam a hírt, az első reakcióm nem volt különösebben támogató, sőt. Rögtön az jutott eszembe (és ennek pl. a faszbukkon rögtön hangot is adtam, mindenki legnagyobb örömére), hogy annak idején, amikor a friss kétharmados többségű kormány ennek a témának is nekiállt és eltörölte az “A” és a “B” típusú átvilágítást, ergo mindenkire a “C” típusút kellett tolni, sokan megmondták nekik, hogy nem lesz rá kapacitása az erre a feladatra rendelt Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak, szóval ezt nem kéne csinálni, baromság. Persze ez nem számított, akkor is csinálták. Az ezzel kapcsolatos legkomolyabb aggodalom akkor az volt, hogy ha ebben az időszakban nem építettek be mindenhova mindenkit azok, akiknek a másik oldal(ak)on az a dolga (kihasználva az ekkor keletkezett hézagokat), akkor semmikor. Majd erre most a kormány vissza akarja állítani az egészet. Mi értelme volt az egésznek akkor? Jó kör volt…
Azért utána egy kicsit módom volt gondolkodni rajta (plusz alaposabban belenézni az előterjesztésekbe), és bár sokat nem javult a véleményem az egészről, azért egy jót tudtunk beszélgetni az egész témáról.
Megnézhető itt:
Újabb hosszabb beszélgetést folytattunk a KlikkTV-n a címben jelzett témákról, érintve sok mindent, hosszabb időkeretben, szóval lehetőségünk volt kicsit kontextusba helyezni a dolgokat.
A beszélgetés felvétele itt elérhető:
Újabb hosszabb beszélgetést vettünk fel Zimon Andrással a Magyar Közöny podcast számára.
Sok aktuális témát érintettünk, például hogy Magyar Péter “haza tudja-e hozni” az EU-s pénzeket (hú, de unom már ezt a dumát), kimaxolja-e a populista politizálást… Vajon kinek jó, ha a Meta ellehetetleníti a politikai hirdetéseket, stb. A címben említett kérdés különösen vidám perceket okozott, utólag tisztáznom kell valamit azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor beszédét a Manowarhoz vagy a Rammsteinhez hasonlítottam: azzal együtt, hogy kicsit már lejárt, unalmas, karikatúrája önmagának és inkább csak szórakoztató, a Manowar meg a Rammstein még mindig jó, szemben Orbán Viktorral, aki soha nem volt az.
A felvétel itt megnézhető:
Amúgy valahol az is nagyon szórakoztató a maga abszurd módján, hogy a beszélgetésből kivett rövid részletek (amik Youtube short-két külön is elérhetők) alatt mekkora hiszti alakult ki gondolkodásra teljesen képtelen, de legalább borzalmasan tudatlan és hihetetlenül agresszív suttyók által. Komolyan mondom: nem csodálom, hogy ez a társadalom egy Orbánt kapott a nyakába. Nem is fog kijönni alóla még jó sokáig. Én értem, hogy nem kell érteni pl. a választási rendszert (végülis ez is egy külön szakma), és marhára kell haragudni arra, aki teszi és próbálkozik is azzal, hogy elmagyarázza, különösen ha nem hajlandó csatlakozni az össznépi morálfogyatékhoz – de hangsúlyosan szeretném kérni a kiebrudalt NER-maffiózó lelkes nyaloncaitól, hogy a frusztrációikat és az afelett érzett kognitív disszonanciájukat, hogy most éppen nyalják, akit két éve még köptek, ne a velem szembeni agresszióval próbálják kezelni – vagy ha igen, akkor ne vinnyogjanak a következményeken. A szabály egyszerű: ha a fekália ömlik a szádból, vissza lesz rád lapátolva, mégpedig azonnal.
Tegnap folytattunk egy hosszabb beszélgetést a Hit Rádión az Ukrajnában történtekről, azaz arról, a korrupcióellenes intézményrendszert átalakító törvényről, ami sokak szerint akár Ukrajna európai integrációját is megnehezítheti.
Emellett szóba került sok minden más is, többek között a pár napja elfogadott USA-EU kereskedelmi megállodással kapcsolatos kérdések is.
Mai sajtóhír, hogy megszületett a megállapodás Donald Trump és Ursula von der Leyen között egy új USA-EU kereskedelmi egyezményről. Ez persze még nem jelenti annak létrejöttét, hiszen mind a két oldalon ennek megerősítésére van szükség, hiszen az elnök és a Bizottság elnöke csupán tárgyal róla, ugyanakkor a megállapodás ténye nagyon erős üzenetet küld nem csak a világ többi része felé, hanem mindkét oldalon befelé is: Trumpnak és az EU-nak is elemi érdeke, hogy a globális kereskedelmi háborúban nemcsakhogy valamiféle deeszkaláció történjen, hanem hogy egységes front álljon fel a közös ellenféllel, Kínával szemben. Erről persze nem fognak beszélni a magyarországi NER káoszlovagjai, élükön Orbán Viktorral.
A propos, ilyenkor mindig felmerül, hogy hogy lehet, hogy ebből a folyamatból megint kihagyták a kárpátok géniuszát, Donald Trump mentorát, Ursula von der Leyen és minden lopakodóhatáskörbővítő háborúpárti föderalista brüsszeli birodalomépítő rémét, a szuverenitás védelmezőjét, Európa új vezetőjét és gazdasági motorját, Dr. Orbán Viktor főminiszterelnök urat? Nagyon egyszerű, a valóság megint egészen más, mint amit itthon mondanak elég sokan: nem, nem igaz, hogy az EU szar és mindjárt meghal, von der Leyen hülye, a Bizottság szar, Trump csak röhög rajta, és a többi marhaság. Egyszerűen az van, hogy konkrétan senkit nem érdekel, hogy Orbán Viktor mit puffog a Kárpát-medence mélyén (néha a Kárpátok ormain, mindenféle táborokban), végtelen állítólagos bölcsességében. Az élet megy tovább, Magyarország pedig legfeljebb kénytelen lesz alkalmazkodni – tudjátok, ahol elefántok verekszenek, vagy dugnak, ott jobb, ha a kisegér óvatos.
Viszont még jobb kérdés, hogy a magyar kormány erre mit fog erre lépni a Tanácsban. Ez azért fontos, mert annak a jóváhagyása szükséges lesz a megállapodás tényleges létrehozásához, ahogy az USA-ban a Szenátusé, de ez most minket kevéssé érdekel, bár érdekes lehet az ottani politikai viszonyok ismeretében. Nos, nincs könnyű helyzetben vétóvitézünk, mert a Tanácsban minősített többségi döntéshozatal van ebben a kérdésben. A külkereskedelem uniós hatáskör, ennek megfelelően főszabály szerint nincs vétójog. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) releváns előírásai (207. és 218. cikkek) csak szűk esetkörben irányoznak elő konszenzusos döntéshozatalt az ilyen szerződések tekintetében, ezek fennállását véglegesen majd akkor lehet megmondani, ha ismerjük az elfogadott szöveget, gondolom, a magyar kormány majd kétségbeesetten próbálja megmagyarázni, hogy ez miért olyan… Ugyanakkor valószínűtlennek tartom, hogy cél lenne megtorpedózás, ugyanis Orbán Viktor számára jelenleg nagyon nem jó ötlet összerúgni a port Donald Trumppal, akinek véleményem szerint elemi érdeke a megállapodás létrejötte. Hát igen, megint sikerült olyan röppályára helyeznie magát a főszuverénnek és teljesen inkompetens külügyi csapatának, ami igazából ütközőpálya…
Viszont ennek van egy magyar szempontból pozitív hatása. Ha megszületik egy ilyen egyezmény az USA és az EU között, az jó eséllyel rövidre zárja egy ugyanilyen jellegű USA-Magyarország kétoldalú kereskedelmi megállapodás lehetőségét, ami drasztikusan csökkenti egy esetleges Huxit esélyét. Ellenkező esetben ugyanis egy ilyen egyezményt Donald Trump tudott volna mézesmadzagként huzigálni Orbán előtt, aki szokásának megfelelően telehazudta volna a magyar rögvalóságot arról, hogy gazdaságilag az sokkal jobb, mint az EU-hoz tartozni és blabla. Szerintem az USA-nak (még Trump alatt is) nem érdeke egy Huxit, az EU-val való kapcsolatok rendezése jelentette előnyök bőven felülírják az Orbán Viktorral kapcsolatos esetleges partikuláris érdekeket, feltételezve valamiféle elemi racionalitást – amit én még mindig bőven látok az amerikai külpolitikában, Trump ide vagy oda. Ez azért szerintem bitang jó hír a jelenlegi zavaros időkben.
Nemrég született egy igen érdekes ítélet az Emberi Jogok Európai Bíróságán a Păcurar v. Románia ügyben. A bíróság azt mondta ki, hogy a vagyonuk eredetét megmagyarázni nem tudó köztisztviselők érintett vagyona jogszerűen elkobozható, még úgy is, hogy nem állapítanak meg azzal kapcsolatban valamilyen bűncselekményt.
Egyelőre nehéz megjósolni, hogy az ítélet milyen hatással lesz az európai korrupcióellenes politikai erőfeszítésekre, hiszen a strasbourgi döntések egyediek és “csupán” minősítik a létező állami jogszabályi megoldásokat, de azzal, hogy zöld lámpát adott ennek az igen szigorú román megoldásnak, az várhatóan más államok és szabályozók számára is példát tud majd adni. A lényeg, hogy ennek alapján nem lesz elég semmitmondó magyarázatokkal indokolni a fura vagyonnövekedéseket, és lehetségessé válik a megmagyarázhatatlan vagyon elkobzása. Ugyanakkor azt is rögzíteni kell, hogy az ügy, és az eset olyan tisztviselőkre alkalmazandó, ahol az adott tisztviselő vagyonnyilatkozati kötelezettsége a kinevezéshez/beosztáshoz kötődik alkalmazási feltételként, tehát pl. választott, politikai pozíciók esetében automatikusan nem – ugyanakkor ha egy állami jogalkotó ahhoz köti, akkor az lehetséges, és nem fogja a tulajdonhoz, vagy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelenteni, amennyiben a végrehajtása a bíróság által korábban körvonalazott kritériumok mentén történik. Ez iránymutatást jelenthet más államok számára is, hogy hasonló jogintézményeket és megoldásokat alkalmazzanak a jövőben.
Beszéltünk kicsit hosszabban erről a 24.hu oldalnak, amit aztán szemlézett a hvg.hu is.
Lattmann Tamás honlapja 