Mindenkinek ajánlom Hárs András kollégám írását a nemzetkozijog.hu oldalon, amiben az amerikai elnökválasztás nemzetközi jogra gyakorolt esetleges hatásait járja körbe.
2020. november 3-án Amerika választ és ennek a párharcnak, amelyet két rendkívül eltérő nézőpontot képviselő jelölt vív, mindenképp komoly hatása lesz a nemzetközi jog és nemzetközi szervezetek világára. Egy újabb négyévnyi Trump-kormányzás felerősítheti az elmúlt években elkezdődött folyamatokat, azonban egy Biden-kormányzat alapvetően más álláspontot képviselhet a bilaterális kapcsolatok, a nemzetközi szervezetekben való tagság és a nemzetközi közösséget érintő kihívások súlyozása kapcsán.
Joseph R. Biden (b) és Donald J. Trump (j), a 2020-as amerikai elnökválasztás demokrata és republikános indulói [1]
Elemzési szempontok
A cikkben azok a lehetőségek kerülnek elemzésre, amely az elnökválasztás eredményétől függően lecsapódhatnak a nemzetközi jog egyes alrendszereiben, így különösen a nemzetközi szerződések, a nemzetközi szervezetekben való tagság és az egyes államokkal való kétoldalú (bilaterális) és többoldalú (multilaterális) kapcsolatok terén. A belpolitikai kérdések (gazdaság, járványkezelés, társadalmi mozgalmak, hatalmi ágak szétválasztása, stb.) szinte teljes körű mellőzése mellett a teljesség igénye nélkül került kiválasztásra néhány emblematikus terület, ahol a két jelölt…
Az óraállítás és az EU kérdése évek óta kavarog a magyar médiában, számomra nem egészen érthető, hogy miért – talán mert olyan kérdésről van szó, ami mindenki számára érthető, napi szinten kézzelfogható dolgot jelent, emiatt pedig politikusok is szeretnek megszólalni a témában. Csak hát emiatt gyakran marhaságok jelennek meg, majd kitartóan maradnak is a felszínen, ennek nagyon jó példáját láthatjuk most is. A magyar média teljessége öles betűkkel számol be róla, hogy “utoljára kell órát állítani, az EU eltörli”. Nem, nem törli el, legalábbis egyelőre nem.
Valamikor 2016 végén is pörgött már ez a téma, akkor novemberben még országgyűlési előterjesztés is született a témában, amivel kapcsolatban már akkor elmondtam, hogy a vonatkozó, a témát szabályozó uniós jogszabály (2000/84/EK irányelv) módosításához ez nagyon nem elég. Nem is lett semmi az egészből persze, egy jobbikos képviselő hoppmesterkedett egy sort, aztán szépen elsikkadt az egész kérdés. (Arra azért jó lett volna, mint a fenti 24.hu cikkből kiderül, hogy az “ellenzéki” Jobbik biztosítsa a kétharmados támogatást a kormánynak: “Korábban írtunk arról, hogy Vona alkut kötött Lázárral, a Fidesznek az e-közmű ügyében kell a kétharmad, amit a Jobbik megadna, ha a kormánypártok kiszabadítják a nemzeti dohányboltokból az e-cigit. Ez volt az egyik kérésük. A másik meg a mostani, az óraátállítás.”)
Mindazonáltal a téma uniós szinten napirenden maradt, és később meg is indult az általam előre jelzett jogalkotási eljárás.
A Bizottság 2018 decemberében benyújtott javaslata elérhető itt. A jogalkotási eljárást bemutató oldalon (az uniós jogalkotás során minden eljárásnak van egy ilyen külön információs aloldala) is tisztán látszik, hogy a folyamat a Tanács első olvasatánál akadt el. Ez amúgy egyértelműen kiderül a Tanács és a Bizottság honlapján közzétett információs oldalról is. Előbbiről még azt megtudhatjuk, hogy a finn elnökség még 2019 decemberében, a megakadt folyamat továbbgördítése érdekében előterjesztett egy eszközt, amivel az egyes tagállamokban értékelhető napfény-mennyiséget próbálják felmérni a különböző szabályozási modellek esetén. Excel-rajongók játszhatnak vele, ha nagyon nincs jobb dolguk.
Ami a zavart okozza, hogy 2019 márciusában az Európai Parlament első olvasatban megszavazta a Bizottság javaslatát, amiről a média természetesen beszámolt, néhány helyen azt is hozzátéve helyesen, hogy még a Tanácsnak is döntenie kell a kérdésben – de ezt az elmúlt másfél év során már sikerült elfelejtenie. Nekem is megvolt a véleményem a tartalmáról, de ezt most érdemben egyelőre engedjük el. 🙂
A Tanács pedig – mint látjuk – azóta sem döntött (ennek okaiba most nem megyek bele, maradjunk annyiban, hogy leküzdhetetlen akadály azért nincs). Tehát nincs új uniós jogszabály, minden marad a régiekben egyelőre.
Én meg csak azt nem értem, hogy van egy rakás ember, aki marha jól megél az EU-ból, és mégis minden korlát nélkül terjedhetnek ilyen marhaságok, amikor elegendő kb. öt perc böngészés a nyilvánosan elérhető források között, és minimális hozzáértés, hogy világos legyen egy “az EU tavaly eltörölte” sommás hírről, hogy kapufa…
Annak idején sokszor kaptam meg a kérdést, hogy “mit keresel Te még mindig a közszolgálati egyetemen”, amire nagyjából mindig csak ugyanazokat tudtam válaszolni. Egyrészt hogy nem én mentem oda, hanem az jött oda, ahol én voltam akkor már tizenkét éve, másrészt pedig hogy ez a terepe annak a szakmai és tudományterületnek, ami a leginkább a szívemhez közel áll. Ennek egyik terméke az immár mindenki számára elérhető Hadtudományi lexikon új kiadása.
A Magyar Hadtudományi Társaság gondozásában 1995-ben jelent meg először (két kötetben) a Hadtudományi lexikon, aminek 2018-as felújításában már nekem is módomban állt részt venni. A Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottsága, a Magyar Hadtudományi Társaság, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelye, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem több mint 80 munkatársának együttműködésével elkészült, mintegy 1200 oldalas kötetben én jegyzem a kifejezetten nemzetközi hadijogi tárgyú szócikkeket. Hálás vagyok (egykori) NKE-s kollégáimnak a lehetőségért, hatalmas élmény volt részt venni ebben a munkában.
Az immáron elektronikus formában mindenki számára ingyenesen elérhető kötet letölthető az NKE repozitóriumából:
Csak mert láthatóan gondot okoz sokaknál az értelmezés a jogállamiság tekintetében, segítek egy kicsit. Mert hát az igazságügyminiszter meg mindenféle jogvégzett, közpénzekből jól megfizetett megmondók megmondják, hogy hát de nincs is definíció, meg így meg úgy. Egyszerűsítsük le, hogy mindenki értse, jó?
Ahol a miniszterelnök által bármilyen okból nem szívlelt ember egyházának a kormány éveken át nem fizeti ki a jogerősen megítélt összeget, az NEM jogállam.
Ahol a hatalom kegyeltjeinek érdekében egy pillanat alatt írják át a törvényeket, az NEM jogállam. Különösen, ahol ezzel a módszerrel egyenesen főbírót csinálnak valakiből, aki soha nem volt bíró korábban…
Ahol az egypárti hatalom által feltöltöttekből álló Alkotmánybíróság egyszerűen elássa az elé vitt, a hatalomnak kínos ügyeket, ahelyett hogy eldöntené azokat, az NEM jogállam.
És ha már a lex CEU-nál tartunk, mielőtt az igazságügyminiszter, meg mindenféle jogvégzett, közpénzekből jól megfizetett megmondók folytatják a jogállamiság tudományos igényű elemzésének hiányának felrovását bárkivel szemben, járjanak elöl jó példával, és gondoskodjanak az Európai Bíróság ítéletének végrehajtásáról, ahogy azt egy jogállamban illik. Aztán majd utána lehet tudományoskodni is.
… ezúttal viszont már oda süllyedtek, hogy még egy szerző nevet sem volt pofájuk kiírni. Azért mekkora esés már a Magyar Nemzet részéről, hogy szerzőként is csak ezt a mocsokportált merik feltüntetni?
Kattintani nem érdemes.
Az eredeti blogbejegyzés igazából figyelmet sem érdemel, talán annyit, hogy a “Karma is a bitch” közismert szállóigében a “bitch” az ősi foglalkozásra, nem pedig a nőiségre utal, ugyanúgy, mint például a “politikai prostituált”, vagy a “Prosti Srácok” kifejezésben is. Az utóbbi akkor most férfi-gyalázásnak (is) minősül? (A karmának amúgy tudtommal nincs neme.) Itt már megint a kormányoldali mocsokmédia közpénzekből kitartott ócska minionjai vetítik ki énrám a saját piszkos fantáziáikat, mint tavaly ősszel…
Kár, hogy az általam elmondottakat érdemben jellemzően soha nem sikerül cáfolni, semmilyen témában. Javasolnám, hogy a Magyar Nemzet, ha minimálisan szeretne emlékeztetni egy valaha valamilyen minőséget képviselő sajtókiadványra, akkor inkább azokkal foglalkozzon.
Ma reggel ismét az ATV-ben kezdtem a napot, ahol az Európai Bizottság által a múlt héten bemutatott, első alkalommal elkészült jogállamisági jelentésről beszéltünk. Csak a tisztán látás kedvéért: ezt a jelentést a Bizottság a tervek szerint mostantól minden évben el fogja készíteni, és az nem csak Magyarországgal, hanem minden uniós tagállammal foglalkozik, természetesen minket az elsősorban saját magunk miatt érdekel.
Kicsit több mint egy éve már elég kimerítően beszéltem arról a három frontos háborúról, amibe Orbán Viktor és kormánya belehajszolta Magyarországot. Ezek akkor: 1) az uniós hétéves költségvetési tárgyalások, 2) a folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárás és 3) az előkészítés alatt álló, az uniós közpénzek ellenőrzésére irányuló jogállamisági eljárást előirányzó rendelet megalkotásának a folyamata. Ezek lényegében továbbra is fennmaradtak, annyi változással, hogy a 7. cikk szerinti eljárás lényegében elakadt, a hétéves költségvetés pedig, kiegészülve az akkor még nem látható koronavírus miatt kialakított uniós segélycsomaggal, össze lett kötve a hivatkozott rendelettel. (Mint azt már a nyáron is elmondtam, ezt hibának tartom, ebbéli véleményemet pedig továbbra is fenntartom, ahogy az interjúból is kiderül.) E három elem egészül ki negyedikként a Bizottság éves jogállamisági jelentése által fémjelzett folyamattal, ami a ma reggeli beszélgetés témáját biztosította:
Na, megvolt az első elnök-jelölti vita Joe Biden és Donald Trump között, amit szerintem a címben leírt, valóban így, ebben a formában elhangzott mondat ír le a legjobban. Elég árulkodó…
Általában figyelemmel kísérem az amerikai elnökjelölti vitákat, plusz soha nem csináltam titkot abból, hogy mennyire szimpatizálok Joe Biden-nel, már nagyon-nagyon régóta. Nagyon örütem annak idején, amikor alelnök lett, és nagyon sajnáltam, hogy 2016-ban nem indult az elnökségért. Soha nem tudjuk már meg, hogy akkor nyerhetett volna-e Trumppal szemben, most meg… Hát most meg már sajnos jól láthatóan nincs csúcsformában. Emiatt kicsit aggódva vártam a vitát, aminek ezúttal adott egy kis extra érdekességet, hogy az index.hu felkért arra, hogy még a vita előtt üljünk le egy podcast felvétele erejéig Szőcs László moderációja mellett Jeszenszky Zsolttal (aki a Trump-oldalt képviseli), hogy elmondjuk, hogy a két különböző oldalról hogyan látjuk és várjuk a vitát.
Fotó: Isza Ferenc / Index
A vitánkról egy rövid írásos beszámolót is készített az index, ami itt érhető el. Az amúgy szerintem kifejezetten szórakoztatóra és informatívra sikerült beszélgetés nem kifejezetten szakértői anyag, és több általam kedvelt és nagyra tartott kollégám és barátom is megfogalmazta a fenntartásait a műsorral, a formátummal vagy a “másik oldallal” kapcsolatban, de azt érdemes rögzíteni, hogy az infotainment műfaji keretei között szerintem sikerült nagyon jót csinálni – és sok mindent lehet mondani Zsoltról is, de hogy ne ismerné az amerikai belpolitikát (vagy legalábbis a Trump-rajongó alt-right oldalt), ennek alapján pedig ne tudna sarkos véleményt kifejezetten szórakoztató módon megfogalmazni, az nagyon nem lenne helytálló állítás. Maga a hangfelvétel itt hallgatható meg, ennek alapján mindenki megfogalmazhatja a maga következtetéseit:
A beszélgetés felvétele és közzététele után maga a vita pedig… Érzésem szerint Biden jött ki jobban belőle, egyrészt mert nem rontotta el, másrészt pedig mert Trump egyszerűen túltolta. Összességében viszont egy borzalom volt az egész. A vita után egy gyors telefonos beszélgetés során mind a ketten elmondtuk az indexnek, hogy mik voltak a következtetéseink, érdekes, hogy mennyire hasonló az egymástól teljesen függetlenül elmondott véleményünk – szóval lehet, hogy nem teljesen alaptalanok.
Őszintén szólva, ezek után kíváncsian várom a következő két fordulót, hacsak a jelöltek nem találják úgy, hogy azok immár tök feleslegesek. Sokan gondolják így, de szerintem nagyon-nagyon rossz üzenete lenne, ha nem kerülne sor rájuk. Inkább azt kéne a jelölteknek mérlegelniük, hogy a magatartásuk mennyiben segíti a céljukat, és ennek fényében újragondolni azt.
Pár nappal ezelőtt egy érdekes és viszonylag hosszú stúdióbeszélgetésben volt módom részt venni a Klub Rádión, Zentai Péter társaságában, az Eurozóna című műsorban.
A téma az volt, hogy vajon az európai uniós tagság és a nemzetközi környezet mennyire tud hatni egy állami kormányzat magatartására, mennyiben tudja megakadályozni az esetleges visszaéléseket. A beszélgetés hangulatára árnyékot vetett a médiahatóság előző nap nyilvánosságra került döntése, amelyben közölte, hogy nem hosszabbítja meg jövő tavasztól a rádió frekvenciahasználati engedélyét.
A teljes beszélgetés visszahallgatható a rádió honlapján, érdemes az egész műsort, a mi beszélgetésünk 30:00 időpontban kezdődik.
Yesterday I had the opportunity to participate in an international conference organised by the Mykolas Romeris University (MRU) of Lithuania. As a result of the coronavirus pandemic, the conference was organised online, and it has covered various aspects related to the 70 years anniversary of the existence of the European Convention on Human Rights, and the jurisprudence of the Strasbourg-based European Court of Human Rights.
My presentation, titled “Is the ECHR a proper tool for historic sins?”, has examined the problem of the court entertaining cases like the Kononov case and current ongoing cases, based on the application of the Benes decrees against individuals of Hungarian and German origin by Slovakia (also referring to the recent new inter-state case against the Czech Republic by Liechtenstein, and tries to give an answer to this question.
The whole video recording of the conference is available on YouTube, my presentation starts at 1:35, but it is well worth to check the other presentations as well:
Tegnap érdekes konferencián vettem részt, illetve adtam elő az egyik vezető litván egyetem, a Mykolas Romeris University (MRU) szervezésében. A koronavírus-helyzet miatt sajnos online formában megtartott konferencia tárgyát a 70 éve elfogadott Emberi jogok európai egyezménye, valamint az arra épülő strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata adta, az egyetem nemzetközi és európai jogi intézete szervezésében.
Az előadásom, amire a program némi átszervezése okán végül a strasbourgi bíróság litván bírája, illetve a litván alkotmánybíróság jelenlegi elnöke után került sor, azt a kérdést próbálta körbejárni, hogy vajon a strasbourgi bíróság az egyezmény alapján alkalmas lehet-e a múltban (az egyezmény létrejötte előtt) az államok által elkövetett, a mai értelmezésünk szerint egyértelműen emberi jogsértőnek tekinthető cselekményekkel szembeni fellépésre, vagy azok hatásainak enyhítésére.
Az egész konferencia elérhető a YouTube-on, az én előadásomra 1:35 magasságában kerül sor (majd utána a kommentekre), de érdemes a többi előadásra is ránézni:
Lattmann Tamás honlapja 