Pár napja lehetőségem volt részt venni a Külügyminisztériumi Dolgozók Szakszervezete nyugdíjas tagozatának informális beszélgetésén. A téma napjaink külügyes/uniós aktualitásai köré szerveződött.
Ugyanakkor a beszélgetés lehetőséget nyújtott arra is, hogy áttekintsük napjaink időszerű külpolitikai, gazdasági és társadalmi kérdéseit, különös tekintettel a nemzetközi politikai és gazdasági környezet változásaira – de ami az igazi élményt jelentette számomra, hogy a sokszor elméleti, de a napi gyakorlat által tesztelt megközelítéseim olyan emberekkel találkozhattak, akik azokat abszolút gyakorlati szemmel figyelték…
A nyártól sikerült emlékezetesen búcsúzni, a múlt hét péntek elég sűrűre sikerült nekem.
Reggel 6-kor az ATV Start felé indítottam a napot, ahol Robert “Magyar” Brovdi kitiltásáról beszélgettünk:
Utána rögtön egy gyors kör következett Tihany irányában a Tranzit fesztiválra, a HírTV Kontra c. műsorának felvételére (ott sem voltam még soha), ahol az aktuális politikai kommunikációs trendekről, módszerekről és ezek következményeiről beszéltünk.
Ezután sovány malac-vágtában vissza Budapestre a KlikkTV-be, ahol Magyar György és Veres Gábor társaságában, Balogh judit vendégeként három részben beszélgettünk a politikai aktualitásokról:
És ha még nem lett volna elég, kora este még volt egy előadásom a Mindenki Szabadegyeteme rendezvényén, ahol mellettem még Palotás János is tartott előadást. A sok logisztika be is ütött, sikerült tíz perc késéssel odaérkezni, de szerencsére megvártak.
És bár fárasztó, de marha jó nap volt, tök jó emberekkel sikerült megismerkedni, mondjuk azért a fáradtság az előadás során már itt-ott beütött, talán emiatt is bizonyos pontokon sikerült a szokásosnál informálisabbnak lenni. 🙂 Beszéltem az uniós jogról, csatlakozásokról, államok elleni eljárásokról, és bár egy bizonyos ponton a számítógépem elfáradt és csendben megadta magát, megszüntetve a vetítésemet, azt le lehet tölteni innen, ha valakit érdekel…
Nem olyan régen azzal keresett meg Iványi Gábor, hogy a Népszava csatornáján jó lenne csinálni néhány olyan videót, amin keresztül az EU működését mutatjuk be, hogy kicsit oszoljon a köd azzal kapcsolatban.
Ez már csak azért is fontos, mert a kormány propagandájának köszönhetően sokak szemében az EU egyfajta bürokrata gyarmattartó. Hallani politikai vezetőkről, Bizottságról, sőt bizottságokról, mindenféle és -fajta tanácsról, Európai Parlamentről, de sokak számára nem áll igazán össze sem a szerkezet, sem a működés. Az EU-navigátor videósorozat egyfajta kísérlet a létező információs anyagok mellett, hogy jobban követhetővé és érthetővé váljon a szervezet munkája.
Az első előadásban az Európai Unió sajátos státuszát próbálom tisztázni. Bármennyire emlékeztessenek is az Európai Unió testületei egy állam törvényalkotó és végrehajtó intézményeire, bármekkora legyen is befolyása, mindig szem előtt kell tartani, hogy nem valamiféle szövetségi államról van szó. Az EU egy nemzetközi szervezet, amelynek sajátossága, hogy tagországai bizonyos területeken jogalkotói hatáskörrel ruházhatják fel. Ez a kettősség érdekes, jogilag nehezen kezelhető helyzeteket teremthet, amit két, minket is érintő példával igyekszem illusztrálni.
Hát, biztos jó lesz. Nem tudom hány tagú titkárság, szolgálati autó, benzinkártya, szokásos zöldségek. De hogy minek…
A Nemzetközi Bíróság 1997-es ítélete óta érdemben nem sok minden történik az ügyben, aminek mind a két állam oldalán fennálló politikai okai vannak. Ezekről és az egész történetről beszéltem a Klubrádión tegnap, amit itt lehet visszahallgatni, 32:32-től:
Amit még érdemes lehet hozzátenni, hogy épp a napokban jelent meg – az interjúban is említett – gyűjteményes mű Nagy Boldizsártól, akinek jobb rálátása az ügyre keveseknek van Magyarországon. Erről többet itt lehet megtudni. Emellett még felteszem ide egy 2010-es előadásom diáit, amit egy egyetemközi program szervezésében tartottam Pozsonyban, nemzetközi hallgatóság előtt, amiből többet is megtudhat, akinek számára az ügy jogi részletei is érdekesek.
Even though we had a rocky start with our first C4EP event this fall – I managed to catch a bad cold, while I was assigned to be the moderator of the event, one of our speakers indicated that he might be late because of work, and another one cancelling just before the event because of urgent obligations related to the upcoming EU Summit – we are pleased with how our „European Elections through Young Eyes” event turned out.
We have addressed many topics from the participation of youth in the elections through the Spitzenkandidaten process, even to the „F” word, dreaded all around the EU bubble of Brussels (in this case: the federalisation of the European Union).
It was great to cooperate with our invited speakers, Krisztina and Ivan from the European Parliament, but also our audience for being with us yesterday and staying with us after the event for a cool chat with some wine. We hope that You will join us in our next events, too! Additionally, we are grateful to Press Club Brussels to make sure that everything was working without an itch. We will be back!
Our guests and the C4EP Brussels team: Ivett Letenovics (C4EP), Rubina Vieira de Góis (C4EP), Krisztina Hegedűs (European Parliament, S&D Group), Ivan Botoucharov (European Parliament, EPP Group), Laura Leger (C4EP), Tamás Lattmann (C4EP)
A detailed report on the event will follow on the C4EP website, until then You can find some more photos on its Instagram and Facebook profiles!
Tegnap jelent meg a Magyar Hang “Reptér” című podcast-felvétele, amiben arról beszélgettünk, hogy mit is jelent, ha egy állam Jeruzsálemet “ismeri el” Izrael fővárosaként, és ennek jeleként oda költözteti a nagykövetségét Tel-Avivból? Mi történne, ha oda költözne a magyar nagykövetség is, sért-e ezzel valamiféle közös uniós álláspontot? Van-e arra nemzetközi jogi lehetőség, hogy a palesztinok elérjék azt, hogy az Egyesült Államokat kötelezzék diplomáciai képviseletük elköltöztetésére onnan?
Mindezeket és még sok más csatlakozó kérdést jártunk körül Balogh Rolanddal, a Magyar Hang külpolitikai újságírójával egy kifejezetten jól sikerült, tartalmas beszélgetés során.
Ha valakit érdekel a kérdés tágabb történelmi-jogi-politikai kontextusa, akkor még 2018 végén tartottam erről a kérdésről egy hosszabb előadást, ami lefedte azokat is, ennek videofelvétele két részben megtekinthető:
Pénteken a Nemzetközi Büntetőbíróság pénteken kiadta az első letartóztatási parancsait az Ukrajna területén zajló háborúval kapcsolatban. Azok címzettjei Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint a hivatalában dolgozó orosz gyermekjogi ombudsman, Marija Lvov-Belova. Összefoglalóan adnék most információkat erről a kérdésről, felhasználva ahhoz az elmúlt néhány nap médiamegjelenéseit is.
A hágai székhelyű bírói fórum eljárásának jogalapját, az azzal kapcsolatos fontosabb információkat már leírtam itt, illetve elmondtam itt (0:41-től), azokat itt most nem ismétlem meg. A kiadott parancsról az ATV híradójának nyilatkoztam másnap:
Érdekes módon, a letartóztatási parancs alapjául szolgáló vád a rengeteg, az elmúlt hónapban megfogalmazott állításhoz képest elég specifikus. Miközben az utóbbi időszakban folyamatosan fogalmazódtak meg vádak nagyon sokféle nemzetközi jogsértéssel és lehetséges bűncselekménnyel kapcsolatban, a bíróság most csak a konfliktus során elhurcolt ukrán gyerekekkel kapcsolatos háborús bűncselekmény tekintetében emelt vádat. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az elmúlt hónapok során ebben a kérdésben sikerült kellő bizonyítékmennyiséget összegyűjteni, tehát várhatóan lesznek még később vádemelések más cselekményekkel összefüggésben is. Azt is érdemes lehet halkan megjegyezni, hogy a vád tárgyává tett cselekmény az ügyészi álláspont szerint háborús bűncselekménynek minősül, de könnyen valósíthat meg népirtást is, ahogy erre egy későbbi interjúban Hoffmann Tamás is felhívta a figyelmet.
Azt mindenképpen hozzátenném, hogy e bűncselekmény különleges jellege indokolja a gyermekjogi biztos asszony megjelölését is, ám annak a későbbiekben lehet akár politikai-taktikai oka is, csúnyán megfogalmazva, kell egy olyan figura is a képbe, akit akár feláldozhatónak is ítélhet az orosz oldal, ha úgy alakul…
Mit jelent egy ilyen letartóztatási parancs a gyakorlatban?
A letartóztatási parancs egyetlen – viszont jelentős – kötelezettséget ró azok az országokra, amelyek részei a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerének, akik megerősítették annak alapító szerződését: ha arra lehetőségük nyílik, kötelesek a bíróság letartóztatási parancsa által érintett személy(eke)t lefogni és átadni a bíróságnak, azaz Putyin elnök és Lvov-Belova jobban teszi, ha nem lép ilyen államok területére.
Persze, a helyzet nem mindig vegytiszta, a bíróság tevékenysége régóta vált ki vitákat, adott esetben ellenállást, most is elég vad dolgok is megjelentek, elég talán a Medvegyev-féle rakétatámadás belebegtetésére gondolni. Annyit érdemes rögzíteni, hogy ha nem is ennyire élesen, de azért az sajnos bevett dolog, hogy a bíróság intézkedésével érintett, vagy attól tartó államok valamiféle ellenintézkedéseket jelentenek be, vagy fenyegetőznek például a bíróság elhagyásával. Erről a témáról még 2017-ben írtam egy tanulmányt a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének, amiben már akkor kitértem a bíróságról való orosz kivonulásra is, amire épp a korábban már említett ukrán alávetési nyilatkozat miatt került sor. Később, 2020-ban hosszasan beszéltem az HBC-n fenntartott podcast-csatornámon a Trump-adminisztrációnak a bíróság elleni fellépéséről, miután az bejelentette, hogy az Afganisztán területén elkövetett lehetséges bűncselekmények miatt fog vizsgálatokat folytatni. És ha már mosolygunk az orosz rakétán, érdemes lehet emlékeztetni, hogy húsz éve az Egyesült Államokban konkrétan törvényt fogadott el a Kongresszus, amiben felhatalmazta a mindenkori elnököt arra, hogy akár fegyveres erőt is alkalmazzon annak érdekében, hogy kiszabadítson a Nemzetközi Büntetőbíróság elé került amerikai állampolgárt.
Mindezekről beszéltünk hétfő este az ATV Egyenes beszéd c. műsorában is:
Mi a helyzet Magyarországgal?
Magyarország még az elsők között írta alá, majd erősítette meg a Római statútumot, így annak előírásai ránk kötelezőek, és ugyanazok a fent leírt kötelezettségek terhelnek minket, mint a többi részes államot. Természetesen nem tudjuk előre, hogy Oroszország, illetve Putyin elnök hová tervez utazni (a leginkább valószínű következő úticél a BRICS-országok dél-afrikai csúcstalálkozója lesz), de Magyarország – ahogy arra utaltam a fenti interjúban is – kellemetlen helyzetben találhatja magát, ha valamiért felkerül az úticélok listájára. Könnyen alakulhat ki ugyanis szakítópróba-jellegű helyzet, amiben Oroszország és Putyin válaszút elé állítja Magyarországot és Orbán Viktort: teljesíti-e vagy megpróbálja-e teljesíteni e kötelezettségét, vagy vállalja-e a jogsértést. (Érdeklődve várom, mi lesz Dél-Afrikában, ugyanis az az állam részes a büntetőbíróság statútumában…)
Ez már csak azért is kellemetlen, mert a jogsértés lehetősége nálunk sajnos szándék nélkül is fennáll. Felmerült egy régóta fennálló gyakorlati probléma, amire a letartóztatási parancs kiadása utáni napon Varga Réka hívta fel a figyelmet a médiában, aminek lényege, hogy a mai napig nincs kihirdetve és megfelelően átültetve a magyar jogba a bíróságot létrehozó nemzetközi szerződés, ami kérdésessé teszi annak gyakorlati alkalmazhatóságát. Ez egy valós, 2001 óta létező, szakmai körökben jól ismert probléma, amit már többször jártunk körbe különböző szakmai fórumokon, sajnos nem sok gyakorlati eredménnyel, e kérdésben a megfogalmazott kritikáink és észrevételeink az elmúlt húsz évben folyamatosan lepattantak minden kormányról és releváns döntéshozóról. Erre is kitértünk a Klubrádiónak a témában adott hétfői reggeli interjúban, majd este, a fenti Egyenes beszéd műsorban.
Akit a részletek is érdekelnek, még 2011-ben írtam erről egy tanulmányt, amikor még nem lehetett tudni, hogy az új Alaptörvény, majd minden létező kapcsolódó jogszabály újraírása milyen hatással lesz az akkor már tíz éve fennálló problémára, csak remélni lehetett, hogy segít rajta. Nem segített. Hiába született új büntető törvénykönyv, új büntető eljárási törvény stb., a probléma továbbra is megoldatlan. 2018 októberében a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetben, majd 2021 júniusában a Leideni Egyetemen tartott nemzetközi kutatói konferencián beszéltem a témáról. Érdekességképpen ajánlom még az MTA konferenciáról Prof. Kovács Péter, a Nemzetközi Büntetőbíróság magyar bírójának előadását, amit utána írásos formában közzé is tett, ami ad némi betekintést a kialakult helyzet okairól.
Természetesen folyamatosan figyeljük a további eseményeket.
A múlt hetet újra végig Prágában töltöttem, ahol a CEELI Intézet “Legal Skills in a Time of War” című programján vettem részt előadóként, a szervezet központjában, a festői szépségű Grebovka Villában.
A két hetes program célja az volt, hogy a meghívott ukrán hallgatók és fiatal szakemberek számára olyan tudást és ehhez kapcsolódó érvkészletet biztosítson, amit a folyamatban lévő háborúval összefüggésben tudnak felhasználni. Ez magában foglalta nem csupán a joganyag áttekintését, hanem a szervezők nagy figyelmet fordítottak a különböző bírósági eljárások és gyakorlatok, a válsághelyzethez csatlakozó pszichológiai, trauma-kezelési és egyéb ismeretekre.
A második héten csatlakoztam a nagyon erős nemzetközi oktatói gárdához, ahol brit és amerikai bírók, valamint az észt legfőbb ügyész mellett tartottam előadásokat. Ezek témái az erő alkalmazásának lehetőségei a nemzetközi jogban, a hadviselés joga, illetve a háborús bűncselekmények voltak. A többiek a többi nemzetközi bűncselekmény, így az agresszió, a népirtás és az emberiesség elleni bűncselekmény témáját járták körül, illetve az ilyen cselekményekért való felelősségre vonás lehetőségeit a jelenlegi nemzetközi környezetben. Utóbbiról egy külön panelbeszélgetést is tartottunk, hiszen itt aztán tényleg mindenkinek volt véleménye, amit persze nem is rejtett véka alá.
Az előadások mellett összeraktunk egy szimulált tárgyalást is egy fiktív helyzet alapján, ahol a folyamatban lévő háború eseményeihez nagyon hasonló helyzeteket állítottunk fel, és a résztvevők feladata az volt, hogy az elkövetett jogsértések/bűncselekmények tekintetében vádlóként vagy védőként járjanak el, aminek során számot adhattak az elsajátított ismeretekről. Itt – számomra legalábbis – az egyik legérdekesebb kérdés az volt, hogy mennyiben ül meg a résztvevőkben az a tényező, ami a felkészítés során izgalmas észt/magyar – amerikai/brit törést okozott (természetesen jó értelemben és szórakoztató módon). Azaz hogy amikor angolszász kollégáink a bizonyítékok, tanúmeghallgatások értékelése és módszertana kapcsán mutattak be gyakorlatokat, mi többször emlékeztettük őket és a résztvevőket is, hogy sem az ukrán bíróságokon, sem a nemzetközi büntető bíróságok gyakorlatában nem milliméterre ezek a megoldások működnek a legjobban, már csak az esküdtszék intézményének hiányában sem. Szóval szakmai szempontból még számunkra is hihetetlenül izgalmas és szórakoztató volt a programnak ez a része.
Hab a tortán, hogy a program utolsó napjának reggelén tudtuk meg, hogy az orosz főügyészség az intézetet “nem kívánatos szervezetnek” minősítette, ami azt is jelenti, hogy az annak tevékenységében részt vevők akár büntetőjogi felelősségrevonásra is számíthatnak Oroszországban. Adott esetben ezen lehet jókat nevetni, de az intézet orosz állampolgárságú alkalmazottai szempontjából ez lehet kellemetlen. Mondjuk, ahogy ők mondták, mostanában úgysem terveztek Moszkvába utazni… Viszont tény, hogy ők is büszkén tartoznak a “jó” társasághoz inkább.
Nagyszerű élmény volt ez az egy hét, egyrészt mert foglalkozhattam igen magas szinten és gyakorlati összefüggéseiben azzal a jogterülettel, ami a leginkább közel áll a szívemhez. Másrészt pedig azért, és ez most sajnos különösen fontos, mert kicsit így módom volt javítani azon a magyarokról alkotott nem igazán kedvező képen, ami a kormány döntéseinek és kommunikációjának következményeképpen mind az ukrán résztvevők, mind pedig a kollégák szemében él, vagy hát reményeim szerint élt idáig.
During the past week I have had the honour of having been invited to and of participating at the CEELI Institute’s “Legal Skills in a Time of War” programme in Prague.
The two-weeks programme has collected a very strong international faculty and its goal was to give knowledge and information to a group of pre-selected Ukrainian students and young experts, dealing with legal questions related to the ongoing war on the territory of Ukraine. The participants of the programme have been extremely interested in the subject-matter and highly engaged in conversations and debates.
I have covered the subjects of use of force in international law, international humanitarian law and war crimes. Additionally, I have also assisted in the preparation of a mock trial practice, preparing participants to test their ideas and arguments.
I was very happy and grateful being involved in this project, and I am looking forward to further cooperation with CEELI and the colleauges working there and those I have met now for the first time. It was an honour of being a part of a group of a great international faculty from Estonia, UK and the USA, representing my country with not the best reputation these days when it comes to relationship with Russia, especially with the people of Ukraine.
Pár napja volt egy érdekes beszélgetés a CEU budapesti helyszínén annak alkalmából, hogy formát öltött az Alaptörvény tizedik módosítása, amely (újra) megváltoztatja a veszélyhelyzeti állapot feltételeit, aminek “köszönhetően” már egy szomszédos országban zajló háború is elegendő annak bevezetéséhez.
Alapvető fontosságú kérdés, hogy ez milyen hatással lehet a szabadságjogokra nézve, illetve hogy milyen eredményeket vár a kormány ettől. Kapcsolódik ehhez, hogy milyen politikai és társadalmi reakciókra lehet számítani, hogyan fognak ez ellen fellépni az intézkedéseket ellenzők, ha fellépnek egyáltalán…
A beszélgetés résztvevői Bősz Anett (Demokratikus Koalíció), Gáspár Kristóf (Paradigma Intézet), Pásztor Emese (Társaság a Szabadságjogokért) illetve Vasali Zoltán (IDEA Intézet) voltak. Én a beszélgetés felkért moderátoraként működtem közre, e szerepben viszonylag gyakorlatlanul, ennek megfelelően voltak némi bénázásaim (miközben próbáltam nem átesni az előadói/résztvevői szerepkörbe), amik miatt külön elnézést is kérek… 🙂
Lattmann Tamás honlapja 